Leírás

 

A mangrovevipera (Trimeresurus purpureomaculatus)

 

Sok  terrarista  a  mangroveviperát  a  legkevésbé  szép kígyók közé  sorolja.  Alapszínük lehet zöldes, barnáspiros,  sötétvörös   vagy  egészen  feketés. Mintázatuk  a hátukon  lévő ovális foltokból  áll,  melyek  a  sötétebb  példányokon csak közvetlenül vedlés után látszanak  valamelyest. Foltjaik általában feketék  és  kívülről  befelé  haladva, színük  egyre inkább a kígyó  alapszínéhez válik  hasonlatossá. Világosabb példányokon ezek a foltok inkább vörösesek, erre utal  az állat angol illetve latin  neve  is. Testméretük általában 90 cm körül mozog, de találtak már 1 méternél jóval hosszabb  nőstényeket is. Elterjedési  területe India keleti  részétől  a  Maláj-félszigetig  húzódik. Élőhelyén kisemlősökkel, madarakkal, és kétéltűekkel táplálkozik. Az  egyszerre  világra jövő újszülöttek száma általában  15  körül mozog. Képes, egy párzási időszak után, éveken keresztül újabb párzások nélkül  utódokat létrehozni, persze minden évben egyre kevesebbet.

Két  állatomat - egy  hímet  és  nőstényt - 1993 júniusban vásároltam. A hím kb. 60, a nőstény 80 centiméter  hosszú lehetett, tehát már  kifejlett korukban  kerültek hozzám.  Egy 70 x 60 centiméter  alapterületű  és 50  cm magas, elöl vitrinszerűen  záródó terráriumot  rendeztem be számukra. A terráriumba faágakat helyeztem, úgy, hogy az  előtérben  ne nagyon legyenek ágak vagy csak vékonyabbak,  amelyeken a kígyók nem tudnak megkapaszkodni. Erre azért volt szükség, hogy  az  esetleg  ideges állatok  a terrárium előtt mozgó emberekre marva, ne törjék össze orrukat az üvegen, illetve  a  helyük  tisztogatásakor  benyúlkáló  kezet  a lehető legkevésbé érhessék el. Aljzatnak tőzeggel kevert virágföldet terítettem,  amelyre  az  itató  köré (amit egyébként vízivásra csak ritkán használnak, ellenben rendszeresen  belepiszkítanak) mohát helyeztem, amit néha meg kell  permetezni. Mint  említettem  az  itatótálból  nem  szívesen isznak, ezért hetente néhány alkalommal  finoman  be  kell permetezni a terráriumot,  hogy  testükön  és  a  berendezési tárgyakon felgyülemlett vízcseppeket feliszogathassák. Nálam  a hím  jóval kisebb  és  kevesebbet is  eszik mint párja, de ezt valószínűleg  állata  válogatja, mert némelyik csaknem akkora mint a  nőstények és táplálkozásban  sem nagyon  marad  el  tőlük,  persze  a  hímek  testalkata azért  lényegesen karcsúbb. Hím  állatom  csak   kb. 3 hetente hajlandó táplálkozni,  a  nőstény  ellenben  szinte  mindig éhes  kivéve mikor utódait hordja a testében. Szívesen  fogyasztanak egeret, választási patkányt, futóegeret  és  aranyhörcsögöt. Ezekre az  ágakról lógva nyakukat 'S' alakban  behajlítva vadásznak. Miután tarkójuknál  megragadják áldozatukat, felemelik  a  földről és  többé  rendszerint  már  el  sem  engedik. Mérgük  elég  gyorsan hat és miután  a  táplálékállat kimúlt, szájukkal  ügyesen  az állat  fejéhez araszolnak  és tempósan nyelni kezdik.  Nyelés  közben - pl. az európai viperákkal  ellentétben- méregfogaikat is használják,   mélyen  beleszúrják  áldozatuk testébe  és  visszahajlítva ezzel  is  segítik  áldozatukat  a  nyelőcsőbe  tuszkolni. Egymás  után  2-3  állatot is elfogyasztanak. Nálam a zebrapintyeket vagy  a naposcsibéket sohasem ették meg és a békákkal szemben  is ugyancsak elutasítóan viselkedtek. Állataim párzását soha nem sikerült megfigyelnem, de a hím minden évben  hevesen udvarol párjának. A párzások valószínűleg éjszaka történtek, mert sötétedés  után  igencsak  hevesen csörömpöltek  a terráriumban. Nőstényem ez idáig két  alkalommal szült,  először 94. 06.03-án hetet, másodszor 95. 05.13-án tizennégyet. Szülés előtt néhány  nappal  lemászott az ágakról a  földre  és órák hosszat  ücsörgött  az  itatóban  vagy valamelyik növénytöve  köré  tekeredve.  A  kígyócsemeték mindig  hajnalban jöttek  világra, és a magzatburok elhagyása  után  azonnal felmásztak  a faágak közé. A  kicsik megszületésük után rendkívül idegesek és minden  közelükben  megmozduló dologra azonnal rámarnak. Sokszor előfordult,  hogy  szülőjük fejébe  vagy farkába haraptak  amit  az szerencsére  nem nagyon vett észre. Ajánlatos a fiókákat  mihamarabb külön dobozokba tenni,  mert  ha egymásba marnak  előfordul,  hogy  a  súlyosabban  megmart  fél az életével fizet a  harapdálásért.  A kicsik  születésükkor  kb. 20 cm  hosszúak  voltak  és  mind  a kétszer  a   hímek  voltak többségben.  Ez  a  nőstény  szülés előtt 6-7 hónapot koplalt, ami szerintem egy kicsit hosszú idő. Szerencsére a  hosszúra  nyúlt  fogyókúra  alig látszik  meg rajta és  szülés  után  mindig fergeteges  ütemben  táplálkozik  és hízik.

A mangrovevipera tartása egyszerű,  nem igényel túl nagy szaktudást,  és az állatnak  sincsenek túlzott igényei. A lényeg, hogy a terráriumban legyen elegendő mászóág  amin  a kígyók  biztonságban érzik  magukat, ugyanis a  talajra csak ritkán (főleg éjszaka)  másznak le. Marásuk  szerencsére  nem  túl  veszélyes,  de  elég fájdalmas és csúnya helyi tüneteket okoz. Ezenkívül marásakor nálam még a vér alvadóképességének átmeneti durva csökkenése is jelentkezett.

Vissza a Honlapra