Előszó Födrajzi elterjedés A terrárium Etetés Szaporodás A méregről

 

Az indiai vagy pápaszemes kobra (Naja naja)

 

Előszó:

Sokan félelemmel és iszonyattal szemlélik ezeket a kígyókat, nem veszik észre fantasztikus formájukat, porcelánként csillogó pikkelyeiket, és lényükből áradó tökéletességet. Mint általában a kobrák, a pápaszemes kobra is ritkán védekezik harapással, ehelyett inkább a mindenki által jól ismert magatartás formát mutatja. Nyaki bordáit szétfeszíti - ezáltal jön létre a csukja - , és hangos szisszenést hallatva csukott szájjal háborgatója felé csap. Ezt a tulajdonságát használják ki az indiai kígyótáncoltatók. Terráriumban tartva rendkívül jámboran viselkednek, egyáltalán nem támadékonyak, sőt inkább félénkek, de ugyanakkor nagyon kíváncsiak. Engem soha nem akartak védekezésből megtámadni, ellentétben a közeli rokon kínai kobrákkal, de az néha előfordult, hogy hatalmas étvágyuk következtében a kezemet nézték tápláléknak. Méretük riasztó lehet, majdnem 2 méteresre is megnőhetnek és a vastagságuk egy vékonyabb csukló nagyságát is elérheti. Sajnos létszámuk eredeti élőhelyükön egyre fogy, ezért ezt a fajt is nemzetközi védelem alá helyezték.

Földrajzi elterjedés:

Srí Lankán (Ceylon), India és Pakisztán nagy részén megtalálható. Régebben az ázsiai kobrákat mind egy fajba sorolták pl. (Naja naja sputatrix), (Naja naja sagittifera), (Naja naja kaouthia) manapság ezt a rendszerezést már nem használják, ezért a pápaszemes kobra csak az előbb felsorolt helyeken fordul elő. A régebbi alfajokat fajokká alakították pl. (Naja kaouthia kaouthia) vagy egymás alfajainak sorolták be pl. (Naja kaouthia sagittifera) - (Ludwig Trutnau, 1990). Ezek Indiában, Kínában, a Maláj-félszigeten, valamint a környező szigeteken honosak.

A terrárium:

Ezek a kígyók nem túl igényesek a terrárium berendezését illetően. 2-3 példánynak elegendő egy  100*80*80 cm (H*SZ*M) nagyságú terrárium. A lényeg, hogy etetéskor külön lehessen őket választani, mert még az agyoncsapott zsákmányállatra is olyan hevesen marnak rá, hogy az óhatatlanul felkelti a terráriumban lévő többi kobra figyelmét és ilyenkor egymásra kezdenek vadászni, ami eléggé egészségtelen és soha nem vezet jóra. A terrárium aljára teríthetünk száraz virágföldet, csomagolópapírt esetleg forgácsot. A két utóbbi nem túl szép, de könnyű tisztántartani és viszonylag olcsó. Helyezzünk be valamilyen búvóhelyet és néhány erősebb mászóágat amire néha felmászhatnak, és a fűtést és világítást szolgáló izzó alatt sütkérezhetnek. Az itatótálat bent is hagyhatjuk a tercsiben, de ebben néha megmártóznak és esetleg összekenik a berendezést. Ha kiszedjük, akkor is etetés után vagy legalább hetente itassuk meg őket.

Etetés:

A kicsi kígyókat egy nagyobb terráriumban etetéskor is együtt tarthatjuk, bár már ők is nagyon falánkak és néha el kell hessegetni őket egymás kajájától, hogy ne zaklassák egymást. A kifejlett példányoknál ez már nem nagyon működik, mert még az sem zavarja őket, ha a kígyókampóval az orrukat püföljük, ezeket etetéskor el kell különítenünk. A fiatalokat 1-2 naponta etethetjük szopós egérrel, növendék patknnyal vagy választási egérrel (pattogós egér). A nagyobbacska kobráknak 5-7 naponta adhatunk egyszerre több választási patkányt. A kifejletteket hetente, két hetente kínáljuk meg patkánnyal, arany hörcsöggel, esetleg napos vagy előnevelt csirkével. Etetés után sajnos nem egy adagban ürítenek mint például a puffogóviperák (Bitis arietans), hanem néhány napig kisebb adagokban, ezeket azonnal szedjkük ki, különben összekenik magukat. A nagyobb patkányokat agyonütve adjuk oda nekik, ha nem akarjuk, hogy kígyóink mindenféle harapást viseljenek a fejükön. Ezek a ugyanis nem eresztik el azt amibe egyszer beleharaptak, és ha nem fejnél kapják el a patkányt, az rendszerint nyakon harapja a kígyót. Etetés után - mint általában a kígyók- ők is izgatottak, ilyenkor nem nagyon érdemes a terráriumban kézzel matatni, vagy az üveg előtt hirtelen mozdulatokat végezni, mert mindenre odavágnak.

Szaporodás:

Szakkönyvek szerint a pápaszemes kobra az év bármely szakában szaporodhat, de tapasztalataim szerint a fiatalok kelése általában tavaszra, vagy nyár elejére esik. A párzások a többi siklóféle párzásához hasonlóan heves udvarlással kezdődnek. A hím a kiválasztott nőstényt mindenhova követi (akár egész nap), és annak hátára mászva farkát próbálja a nőstény farka alá kanyarítani, miközben nyelvével párja tarkóját tapogatja. Egyes szakirodalmak írják, hogy néha bele is haraphat a nőstény nyakába, én ilyen durvaságot soha nem tudtam megfigyelni, az én példányom mindig nagyon “gyengéd“ szeretőnek bizonyult. Párzási időszak alatt a hím nem evett, a nőstények viszont falánkabbak voltak mint általában. A párzásokat és a tojásrakásokat a következő időpontokban figyeltem meg.

Példány

Párzások

Tojásrakások

N1-es nőstény

1994.11.21.

 

 

1994.12.01.

 

 

1994.12.20.

 

 

 

1995.04.04.

 

1995.12.15.

 

 

 

1996.02.23.

 

1996.11.17.

 

 

1996.12.23.

 

 

 

1997.02.03.

N2-es nőstény

1995.11.25.

 

 

1995.12.22.

 

 

1995.12.27.

 

 

1996.01.03.

 

 

1996.01.06.

 

 

1996.01.14.

 

 

 

1996.02.28.

 

1996.10.10.

 

 

1996.10.28.

 

 

 

1997.01.30.

Az N2-es nőstényt 1995. 04. 26-án helyeztem a pár mellé. A táblázatból kitűnik, hogy a párzások október és január közé esnek, a tojásrakások pedig február környékére. Az 1995. 04. 04.-ei fészekalj kivétel nélkül terméketlen tojásokat tartalmazott. Talán ezért is csúszott majdnem másfél hónapot a lerakásuk. A tojások 100%-os páratartalmú, 27-30 ° C-os keltetőben 63-65 nap alatt kezdtek kikelni, és a 30 ill. 28 db tojás kb. 1.5 hét leforgása alatt kelt ki. Mind a két 1996-os fészekalj 10%-ban terméketlen tojásokat tartalmazott. A kis kígyók a tojáshéj felszakítása után majdnem 1 napig még a tojásban maradtak, úgy, hogy csak a fejük vagy az orruk hegye látszott ki. Kikelésük után a csapat fele már két héten belül önállóan táplálkozott, 5 hetesen pedig már csak néhány példányt kellett megtömni.

A méregről:

A pápaszemes kobrák, - mint írtam - ritkán harapnak, de azért igazi mérgeskígyók. Mérgük főként neurotoxint (idegméreg) tartalmaz, ami az idegrendszert károsítja. Többnyire a légzőrendszer és a szív működésében lépnek fel zavarok amelyek következménye halál is lehet. Nagyobb példány marásánál az ellenszérum beadása indokolt. Egy felnőtt ember számára a halálos dózis 20-25 milligramm körül mozog, és egy kifejlett pápaszemes kobra egy marásával akár 100-300 milligramm mérget is bejuttathat egyszerre a megmart áldozat szervezetébe. Ez kb. 5-15- szöröse a halálos adagnak!

Vissza a lap elejére

Vissza a Honlapra