Előszó Földrajzi elterjedés Élőhely Terráriumi tartás A terrárium Szaporodásuk Megjegyzés

 

A kínai kobra (Naja atra)

 

Előszó:                                                                                                  

Sok terrarista meg van róla győződve, hogy a kobrák mennyivel kezelhetetlenebbek a terráriumban, mint pl. a csörgőkígyók. Ok azok, akik kobrákat még soha nem tartottak terráriumban. Az igazság az, hogy akárcsak a nagytestű siklók, a kobrák is remekül tarthatók egy viszonylag tágas kaszniban, vagy akár egy kisebben is, ha etetéskor külön tudjuk őket választani. Persze azt nem szabad elfelejteni, hogy jóval mozgékonyabbak, mint a viperafélék, ezért a terráriumban való ténykedésünkkor (pl. takarítás, itatás, stb.) kicsit több odafigyeléssel kell eljárnunk. Mert míg a viperafélék a terrárium kinyitásakor leginkább csak meglapulnak az egyik sarokban, addig a kobrák érdeklődéssel felágaskodnak, és a magasból figyelik tevékenykedésünket. Védekezésük többnyire ennyiben ki is merül, esetleg néhány ingerlékenyebb vagy vadon fogott példány megereszthet néhány fújást, miközben csukott szájjal előre vág. Ez persze elég félelmetesnek tűnhet, de ezután a színjáték után többnyire sebesen elsiklanak valamilyen védett helyre.

Földrajzi elterjedés:

Dél-, Délnyugat-Kína, Vietnam, Laosz

Élőhely:

Szinte mindenféle élőhelyen megtalálható: a ritkább erdőkben, füves, sziklás domboldalakon, csatornák és egyéb vizek közelében, vagy akár az emberi települések környékén is.

Terráriumi tartás:

1994. májusában kaptam egy pár kínai kobrát, melyek eredetileg egy szlovák tenyészetből származtak. A nőstény 55, a hím 60 cm hosszú lehetett. Eleinte rendkívül félénkek voltak, főleg a menyecske, aki etetéskor annyira megrémült, hogy a táplálékállatokat megmarni sem volt hajlandó. Ilyenkor a hím rendszeresen elette párja elől az egereket. Idővel rájöttem, hogy a mozgó tápláléktól fél, ezért megpróbálkoztam agyoncsapott, vagy egy másik kígyóval lemaratott egérrel (erre a célra hím mangroveviperám volt a legalkalmasabb) megkínálni. Ettől ugyan nem ijedt meg, de nem is akarta megenni. Egyszer aztán mikor egy mélyhűtőből kivett és felolvasztott, még vizes egérrel próbálkoztam, meglepő módon azonnal nekilátott és jóízűen elfogyasztotta. Később megtudtam, hogy előző gazdája főleg ilyesmivel etette. Erről a szokásáról szerencsére eléggé könnyű volt leszoktatni, és most már az élő egereket és patkányokat is nagy buzgalommal vadássza le. Megjegyzem, a kígyóknak semmi bajuk sem lesz attól, ha egy teljesen más faj által megmart táplálékállatot fogyasztanak el, még a nem mérges kígyók is megehetik a mondjuk viperamarástól elpusztult egereket. Nálam szinte mindenféle apróbb rágcsálót megesznek, egereket, fiatal patkányokat, hörcsögöt, futóegereket. A kétéltűeket és a hüllőket soha nem kajálták meg, pedig néhány szakkönyv írja, hogy szeretik a gyíkokat és a békákat. Érdekes, hogy nálam a halakat sem ették, pedig egyes könyvek írása szerint a kedvenc táplálékaik közé tartoznak. Ezzel szemben a verebeket és a galambfiókákat szívesen fogyasztották. Etetéskor, ha együtt vannak, akkor arra kell figyelni, hogy mind a két állat egyszerre kapja meg az egeret, mert különben el akarják venni egymástól, és az egész etetés csúnya bunyózásba fulladhat. Ha nagy terráriumban vannak, akkor ezt könnyű megoldani, mert nem nagyon veszik észre egymást, de kisebb terráriumban külön kell őket választani, vagy az egyiket ki kel rakni egy másik medencébe. Most a hím kb. 120 cm, a nőstény 100 cm hosszú. A kínai kobrák nem tartoznak a túl nagy termetű ázsiai kobrák közé, méretük 90 és 120 cm körül mozog. Testvastagságuk azonban elég méretes, úgyhogy egy kicsit ducinak tűnnek pl. a pápaszemes kobrák mellett. Ez az újszülötteken különösen feltűnő. Alapszínük felnőtt korukban többnyire világos csoki színű, hátukon, főleg a farkuk felé vajszínű, elmosódott ovális foltok sorakoznak. Tarkómintázatuk nagyon változatos, de általában egy felül nyitott gyűrű. Ennél a fajnál is a hímek testalkata és feje robosztusabb mint a nőstényeké, emezek formája minden tekintetben inkább gömbölyded. Ez sajnos kiskorukban nem nagyon látszik, ezért ekkor még csak a farok méretek különbségeire lehet hagyatkozni a nemek megállapításakor.

A terrárium:

A terráriumnak inkább a mérete, semmint a berendezése lényeges. Leghelyesebb egy viszonylag nagy méretű fa vagy üveg kasznit készíteni, ami elől nyitható és lehetőleg kettéválasztható. Nálam egy kicementezett elől nyitható fa ill. fém medencében vannak, amelynek a méretei 120*90*70 cm /H*Sz*M/. Aljzatnak használhatunk száraz virágföldet, forgácsot, újság- és csomagolópapírt, stb. Mindenféleképpen szükség van valamilyen búvóhelyre. Ez lehet sziklákból, fatörzsekből kialakított odú, de megteszi bármilyen lapos doboz, aminek az egyik rövid oldalát eltávolítjuk. Nem árt betenni néhány ágas-bogas faágat amin kedvükre mászkálhatnak ill. napozhatnak a világítás alatt. A szobahőmérséklet (21-24 °C) télen-nyáron megfelelő számukra. A terrárium páratartalmára nézve nem túl igényesek, egy átlagos lakás légnedvessége tökéletesen megfelelő. Azonban néha jót tesz nekik ha bepermetezünk a terráriumban, főleg ha valamelyik állatunk vedlés előtt áll. Nagyon bosszantó tud lenni, ha azért kell kézbe venni a kígyót, hogy a szeméről, vagy a farkahegyéről leszedjük a rajtamaradt bort. Ha bent hagyjuk az itatótálat, akkor azt valahogyan rögzítsük, mert szeretik felborogatni. Ha nincs bent örökösen az itató, akkor hetente, vagy etetés után itassuk meg őket. Jobban járunk, ha élő növények helyett mű növényeket telepítünk, mert locsoláskor a még nedves földből rendszeresen kitúrják a növényzetet. Jó hogyha terráriumunk elől nyitható, mert így a kígyófogó bottal sokkal egyszerűbb kiszedni őket a helyükről, és a mindennapi tevékenységeket is könnyebben el tudjuk így végezni. Attól nem kell tartanunk, hogy esetleg kicsapnak és megharapnak minket, mert csak a terrárium pereméig mernek előre jönni.

Szaporodásuk:

Terráriumban viszonylag könnyen szaporodnak. Nem igényelnek semmiféle trükköt (pl. évszakok imitálása) a szaporodási ciklus megkezdéséhez. Nálam a következő időpontokban voltak megfigyelhetők a párzások és a tojásrakások.

Párzások

Tojásrakások

1995. 04.11.

 

 

Nem történt tojásrakás

1996. 03.02.

 

1996. 03.18.

 

 

1996. 05.02.

1997. 02.19.

 

 

1997. 04.28.

Ahogyan a táblázatból is látszik koratavasszal, tél végén párzanak, és tavasz végén, nyár elején rakják le tojásaikat. A tojásrakás közeledtével a nőstény egyre többet mászkál, és orrával a talajt turkálja. Ilyenkor tegyünk be egy tojatót, ami lehet egy kisebb üvegmedence, erkély korlátra való virágosláda, esetleg egértartó láda. Bár tapasztalataim szerint, ezek a kígyók sokkal jobban kedvelik az enyhén nyirkos odúkat, azért megpróbálkozhatunk a hagyományos tojatóval is. A tojató közeg lehet tőzeg, homokkal kevert virágföld, apró kockákra vágott szivacs, stb. a lényeg, hogy könnyen túrható és enyhén nyirkos legyen, hogy a kígyó egy kis üreget tudjon kialakítani benne. Ha túl száraz, vagy ha túl nedves és tocsog a víztől, ill. ha nem elég laza, és a kígyó nem tudja belefúrni magát, akkor előfordulhat, hogy a terrárium talajára tojja a tojásokat és köréjük tekeredik. Ilyenkor az a teendő, hogy egy kis vizet csurgatunk alájuk, hogy a tojásrakás befejezéséig az alsó tojásokból az aljzatanyag ki ne szívja a nedvességet, mert ha túlzottan kiszáradnak, akkor kidobhatjuk őket. Vigyázva adagoljuk a vizet, nehogy a tojásokig follyon, csak a körülöttük lévő talajt lepheti el, ahonnan, lassan a tojások alá szivárog majd. Ha a tojások alját ellepi a víz, akkor azok szinte biztosan megpenészednek. Továbbá az összetekeredett kígyóra, ill. a tojásokra felülről egy nedves ruhát terítünk, hogy megakadályozzuk felülről való kiszáradását is. A tojások lerakása akár 0.5-1 napig is eltarthat. Miután a nőstény befejezte az attrakciót, még egy ideig a tojásaival maradhat. A tojások nem oválisak, hanem inkább egy rövid szivarhoz hasonlítanak és 5.5*2.5 cm-esek. Amint magától elhagyta a tojásait, vagy elzavartuk róluk, azonnal szedjük ki a kis kígyóbölcsőket és tegyük őket a keltetőbe (lásd: gabonasikló-AGÁMA 2.). 28-30 °C-on a kis kobrák 55-60 nap alatt kezdenek kikelni. A tojáshéj kiszakítása után a kicsik még több órán át a tojásban maradhatnak. 1996. 05.02-én 10 tojás került keltetőbe, ebből 2 sajnos terméketlennek bizonyult. A kikelt kicsik közül 1 szájhibás volt, ez pár napon belül elpusztult. Néhány napra rá egy egészségesnek tűnő állat is elhalálozott. A megmaradt 6 újszülött közt 4:2-höz volt az arány a hímek javára. A kis kobrák felnevelése szopós egerekkel nem nehéz, a 6-ból csak 1 kis nőstényt kellett többször megtömni. A tojásrakás után a nőstény már másnap elfogadott egy egeret, ezután levedlett és visszatért minden a rendes kerékvágásba.

Megjegyzés:

Kevesen tudják, hogy a kínai kobra (Naja atra) nem köpköd, ellenben az indokínai köpködőkobra (Naja cf. atra) valóban képes köpni a mérgét. Ez a kígyó külsőre nagyon hasonlít a kínai kobrára, de jóval ingerlékenyebb, mondhatni "idegbeteg" állat. Elterjedési területe kicsit nyugatabbra, a Maláj-félszigeten van. Mindkettejük mérge főként idegméreg, érdekes, hogy az afrikai köpködokőbráknak főleg haemo-cytotoxikus a mérgük. Mivel veszélyes mérgeskígyók, tartásuk csak érett felelősségtudattal rendelkező terraristáknak javasolható, a sznobok akik csak a feltűnés kedvéért tartanak kígyókat, azok ezt a fajt inkább hagyják ki!

Vissza a lap elejére

Vissza a Honlapra