| March 23, 1993 - Morocco...Ramadan; I
wake up early to catch my flight home, and at 5:30 a. m. hear men chanting
in the mosque, one of the most moving and primitive sounds I have ever
heard. They are calling their God. I think, when have I heard this before?
November 21, 1988 - St-Benoit-du_lac, Québec...have just arrived at this Benedictine monastery in the Eastern Township of Québec. It was the first snowfall today, and the brothers were out walking along the long lane as I approached...hooded figures slowly making their way to Mass as the snow fell like blessings. I followed the sounds of the bells to vespers. November 24, 1988 - I have wondered about who those men are who have made their way here, who they were before they came. How did each connect to God, and how did it differ from each other's journey, and from mine?...one red-headed lad looked like he could be my brother...I recall speaking with a brother in Glenstal Abbey in Ireland last year about the many and varied paths that had brought them to that place of worship and reflection. March 19, 1993 - Morocco...made my way to the thousand-foot sand dune past Erfoud, near the Algerian desert, and rose at dawn to catch the sun rise. I don't think I have ever felt something so simple and yet so powerful. I wondered if the first sunrise was just like this. |
1993. március 23. - Marokkó...Ramadan;
korán kelek, hogy elérjem a repülõmet, és
hajnali fél hatkor férfiak kántálását
hallom a mecsetbõl, életem egyik legmegindítóbb
és legegyszerûbb dallamát. Istenüket szólították.
Azon töprengek, miikor hallottam én ezt már?
1988. november 21. - St-Benoit-du-Lac, Québec...épp megérkeztem a Keleti Járási Bencés Kolostorba. Aznap volt az elsõ hóesés, és a testvérek a hosszú átjárón mentek lassan keresztül, amikor a közelükbe értem...lassan misére ballagó csuklyás alakok, akikre úgy hull a hó, mintha áldás lenne. Követtem a vecsernyére hívó harang szavát. 1988. november 24. - Érdekelt, kik ezek az emberek, akik ezt az utat választották, kik voltak, mielõtt idekerültek. Hogyan léptek kapcsolatba Istennel, mennyiben térnek el útjaik egymástól, és mennyiben az enyémtõl?...az egyik vörös fejû ifjú akár a bátyám is lehetett volna...Felidéztem, amikor tavaly az írországi Glenstal Apátságban arról beszélgettünk egy szerzetessel, hogy számtalan különbözõ út vezethet az imádsághoz és elmélkedéshez. 1993. március 19. - Marokkó...az ezer láb magas homokdûnét másztam meg Erfud mögött, az Algír sivatag közelében, és hajnalban keltem, hogy lássam a napfölkeltét. Szerintem soha nem volt még részem ilyen egyszerû, mégis fenséges élményben. Bár tudhatnám: vajon ilyen lehetett az elsõ napfölkelte? |
| Stars were falling deep in the darkness
as prayers rose softly, petals at dawn And as I listened, your voice seemed so clear so calmly you were calling your god Somewhere the sun rose, o'er dunes in the desert
Elsewhere a snowfall, the first in the winter
|
Csillagok hulltak mélyen az
éjbe
hajnali szirmok, lágy imahangok Tisztán csengõ hangotok hallom istenetekhez halkan szól Valahol nap kélt, sivatagi dûnén Másutt meg hó hullt, a télen elõször
|