White are the far-off plains, and white
The fading forests grow;
The wind dies out along the height,
And denser still the snow
A gathering weight on roof and tree,
Falls down scarce audibly
The meadows and far-sheeted streams
Lie still without a sound;
Like some soft minister of dreams
The snow-fall hoods me round;
In wood and water, earth and air
A silence everywhere
Save when at lonely intervals
Some farmer's sleigh, urged on,
With rustling runners and sharp bells
Swings by me and is gone;
Or from the empty waste I hear
A sound remote and clear
The barking of a dog, or call
To cattle, sharply pealed,
Borne echoing from some wayside stall
Or barnyard far afield;
Then all is silent and the snow falls
Settling soft and slow
The evening deepens and the grey
Folds closer earth and sky
The world seems shrouded, far away.
Its noises sleep, and I
as secret as Yon buried stream
plod dumbly on and dream.
|
Sziporkázó messzi mezõk,
S az erdõ sem fakó;
A szél elhal a magasban,
S még sûrûbben hull a hó
Tetõn, fán csak nõ a súly,
Puhán, halkan hull
A rétek, messzi jégfolyók
Némán fekszenek;
Álom puha követeként
A hulló hó belep;
Fában, vízben, földön, égen
Csönd ül mindenen.
Csak idõnként, néha-néha
Egy-egy gazda szánja siklik,
Zörgõ talpon, csengve-bongva
Szól, és messze tûnik;
Vagy az üres csöndbe vész
Egy messzi tiszta nesz
Eb csahol, vagy jószágot
Szólítnak élesen,
Ellés hangja egy karámból
Vagy messzi tanyahelyen;
És minden csöndes, hull a hó
Lágyan s lassan elhaló
Leszáll az est, szürkébe vész
föld és ég egyaránt
Szemfedõ fedi a földet, messze.
Álmot neszez, és némán,
Mint a fagyos folyó, titkon
Ballagok és álmodom.
|