A TITKOK KÖNYVE: ÉLETRAJZ
"Ha valaki fölteszi a nagy kérdést: "Ki vagyok én?" és "Miért vagyok itt?", úgy tûnik: a múltba vezetõ utak megértése is éppoly fontos, mint a jövõbe mutatóké, legyen az egyéni vagy kollektív, szeretetbõl vagy tudásszomjból fakad-e." - Loreena McKennitt.
A "Book Of Secrets", Loreena McKennitt hetedik albuma méltó utódja az Egyesült Államokban aranylemezzé vált "The Visit"-nek és "The Mask And Mirror"-nak. Ezzel az albummal a kanadai énekesnõ folytatja a pánkelta örökség kultúrájának feltárását, a lemez útlevélként szolgál és teremtõ erejû hídként vezet a múlt korszakaihoz.
Életet lehelve rég elfeledett versekbe, McKennitt kezdetben folk-énekesnõként szerzett hírnevet magának, tradicionális népballadákat énekelve, mint amilyen a "She Moved Through The Fair", friss és közvetlen elõadásmódban. Három legutóbbi albumán azonban tovább tágította érdeklõdési körét úgy zeneileg, mind az elbeszélõ témák választása terén is.
A "The Book Of Secrets" különféle utazások során fogant, az egyik utazás a legendás Transz-szibériai expresszen zajlott, ahol az önmagát menedzselõ énekesnõ és saját lemeztársaságának elnöke meglelte azt a nyugalmat, amire szüksége volt a "The Book Of Secrets"megfogalmazásához és elõkészítéséhez. Végre arra is jutott ideje, hogy elolvassa Dante Isteni színjátékát, ennek hatása jelentkezik az album utolsó dalában, a "Dante's Prayer"-ben.
E hosszú és kalandos utazás nyugtalansága érezhetõ a TBOS-t benépesítõ szereplõk jellemén, sokat közülük mozgás és változás irányít: a "dübörgõ paták"a "Night Ride Across the Caucasus"-ban; a lelki társ a "Dante's Prayer"ben, aki "megosztja e szerény ösvényt"; Alfred Noyes költeményének, a "The Highwayman"-nek drámai feszültsége McKennitt elõadásában.
Még a külvilágtól elzárt skelligi szerzetes is csak akkor találja meg lelki békéjét a remeteségben, miután "oly sok éven át hányódott a tengeren". Ahogy McKennitt kommentálja: "A Skellig-szigetek hihetetlenül zord helyen találhatók...távol fekszenek Írország nyugati partjaitól, messze kinn az Atlanti-ócánon. Még ma is kockázatos vállalkozás csónakkal elindulni a szigetre". Az énekesnõ ellátogatott Bobbióba is, Itália elsõ ír kolostorába, így folytatva a kutatást, hogy még mélyebben megértse az ír szerzetesség és a klasszikus európai kultúra között fennálló kapcsolatot.
"A látogatás megmutatta nekem, hogy egyesek mennyire szélsõségesen képesek elszigetelni magukat, hogy minél intenzívebb kapcsolatba kerülhessenek az Istennek nevezett lényeggel" - mondja McKennitt.
A Loreena McKennitt által megzenésített elbeszélések szoros összefüggésben állnak egymással, és különbözõ motívumok keverednek bennük. A "The Mummers' Song" a bábozó munkájához kötõdik, akivel Palermóban találkozott, megjelenik a dalban a padstowi Beltane-ünnep "hobby-horse"-ának emléke, és a szufi-rend, akikkel Törökországban találkozott. McKennitt finom tudása megmutatkozik könnyed és világos technikájában, ahogyan összefûzi ezeket az élményeket egy dalban. Végsõsoron a kutatás hónapjai csak tudattalanul támasztják alá az album minden dalát; a zenei élmény egyszerûen érzéki .
A "Marco Polo" pusztán instrumentális dal, melyet a legendás XIII. századi ázsiai utazó, felfedezõ ihletett. Központi dallamvilága egy tradicionális szufi ének, melyet maga Marco Polo is hallhatott. "Az utolsó három felvétellel egyetemben ez is saját felfedezõ utamat dokumentálja, melyet a zene és a történelem segítségével tettemmeg. Napjaink társadalmában számos olyan mechanizmus mûködik, melyek csökkentik és gyöngítik identitástudatunkat. Ezért azt hiszem, igen nagy szükségünk van arra, hogy megtudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, hová kötõdünk."
Bizonyos mértékig a "The Book Of Secrets" a Loreena McKennitt eleven intellektusát szüntelenül izgató filozófiai kérdések meghatározására tett kísérlet. McKennitt szenvedélyesen kíváncsi autodidakta, a vele való beszélgetés a különbözõ kultúrák közti összefüggéseket jelzõ utalások tárháza.
Ugyanakkor fáradhatatlanul hangsúlyozza amatõr státuszát, azt, hogy hogyan nõtt ki a sajátmaga által gondolt hatalom és választott terület valamivé: a kelta és más kultúrák hogyan cserélték ki értékeiket és olvadtak össze a századok folyamán, s lettek mai kultúránk bonyolult szõttesévé.
"Megpróbálom kitalálni, miért úgy vannak a dolgok, ahogy, és ehhez muszáj ismernünk a múltat. És ha a múltat kutatod, rájössz, hogy a történelem bizony ismétli önmagát. Ciklikus minták váltakozása az egész."
Bár a "The Book Of Secrets" legnagyobbrészt McKennitt kutatásainak mediterrán fázisát reprezentálja, õ maga Mordenben nevelkedett (Manitoba), a kanadai prérik közepén, egy kisvárosban, amit írek, skótok, németek és izlandiak laknak. Erre bárki azt mondhatná: hiszen itt érték õt az elsõ kultúrák közötti hatások. A kis vidéki közösség legelevenebb felföldi táncosát ápolónõ édesanyja és állatkereskedõ édesapja nevelték.
"Nagyon szerény közösség volt. A lakosság
fõleg bevándorlókból állt. A túlélés
volt a legfontosabb számukra... Bár a családom õsei
leginkább Írországból jöttek, a "keltaság"
nem volt éppen jellemzõ a zenei neveltetésemben vagy
a mesélésben."
A Mordenben töltött serdülõkor után McKennitt
tágabb világba vágyott. Elõször Winnipegben,
a gombamód szaporodó, kelta népzenét játszó
klubokban tûnt fel.
"Az elsõ lépés a kelta zene volt. Az egész
hangzás szinte ösztönösen húzott magával,
és jármûvé vált, mely a történelem
kutatásába hajt, úgy, ahogy sosem tudtam volna elképzelni."
- idézi fel Loreena.
Winnipeg már jóval kozmopolitább szellemû város. Itt Loreena rövid ideig állatorvosi tanulmányokat folytatott, mielõtt végleg letelepedett volna Stratfordban, (Ontario), ahol hamarosan felfigyeltek zeneszerzõi és elõadói tehetségére a Nemzetközi Shakespeare-fesztivál színielõadásain. McKennitt még ma is itt él, egy vidéki farmon talált otthonra.
A Yeats-versek, a breton hárfás Alain Stivell, Planxty és a Bothy Band iránt érzett szeretete képessé tették McKennitt-et arra, hogy átérezze az ír népzene líraiságát. Amikor 1982-ben elõször utazott Írországba, ugyanezt a líraiságot fedezte föl az országban és az emberek szellemiségében.
Hazaérkezése után a frissen felkavart kelta hevületet egy Yeats-interpretációba oltotta: A "Stolen Child" feldolgozásába. Saját lemezkiadó társaságot alapított: a Quinlan Road-ot, 1985-ben (egy "csináld-magad" könyv adta az ihletet: Diane Sward Rappaport: How To Make and Sell Your Own Recordings), és elkészítette az Elementalt, egy kilenc dalból álló kazettát. Másolatokat gyártott róla, és saját kocsijából árulni kezdte, eközben a legközelebbi kapcsolatba kerülve közönségével, utcai zenészként.
Ahogy McKennitt levelezési listája növekedett, kávézókban, könyvesboltokban adták hírét szájról szájra, egész jelentõs hallgatósága alakult ki. Az egyre növekvõ hallgatóság együtt érzett vele, miközben McKennitt szakítva a hagyományos kánonnal, mindig azt kereste, hogyan hozhatja harmóniába saját hangját egy õsi énekhanggal. Különösen büszke a "Bonny Portmore" felvételre, ami a "The Visit"-en található. Ez a rejtélyes ballada az õsi brit tölgyek elvesztését siratja, amiket valaha pogány törzsek imádtak még a kereszténység megjelenése elõtt. Soha nem volt aktuálisabb, mint épp manapság, amikor az õsi erdõk megmentéséért folyik a harc.
Az Elemental-t egy karácsonyi dalokból szerkesztett válogatás követte, a "To Drive The Cold Winter Away" (1987), majd az ezt követõ "Parallel Dreams"-ben (1989) McKennitt megtette az elsõ lépéseket a kultúrák közötti "megtermékenyülés" felé. Ezzel egyidõben megbízatást kapott a Kanadai Nemzeti Filmtanács által jóváhagyott "Nõk és Spiritualitás" c. filmsorozat zenéjének megírására.
McKennitt fejlõdésében fordulópontot jelentett
az 1991-es velencei utazás.
A nemzetközi kelta mûtárgyak legnagyobb kiállítása
és gyûjteménye Itáliában található
. "Amíg nem láttam ezt a kiállítást,
azt hittem: a kelták Írországból, Skóciából,
Walesbõl és Britanniából jöttek"
- emlékszik vissza McKennitt.
Meglátva a kelta mûvészet felfoghatatlan gazdagságát és sokféleségét, melynek egyes darabjait oly sokféle vidékrõl, Magyarországról, Ukrajnából, Spanyolországból és Kisázsiából gyûjtötték össze, az énekesnõ így emlékszik vissza: "Hihetetlen örömet éreztem. Valami olyasmi érzés, hogy mindaz, amit látsz: a családod, a szüleid, a testvéreid, és akkor megérted, hogy amint az egész történelem végignyúlik napjainkig, mindez annak a személynek a kifejezõdése, aki te magad vagy." Ez a megvilágosodás teljesen megváltoztatta McKennitt zenéjét.
Az õsi hangzású tambura megszólaltatása vezeti be következõ albumát: "The Visit" (1992). Az album új irányba mutat merész, filmszerû Shakespeare- és Tennyson-értelmezésével, és egy szokatlanul felkavaró Greensleeves-feldolgozással (a balladát VIII. Henrik írta.)
Ez a folyamat 1994-ben éri el csúcspontját, a "The Mask And Mirror"-albummal. McKennitt következõ állomása Galícia, Spanyolország kelta szöglete, majd a XV. századra a zsidó, iszlám és keresztény kultúra ötvözõdésének színhelye. Ezt a korszakot ma is aranykorként emlegetik, a nyugati civilizáció fejlõdésére mérhetetlenül nagy hatást tett ez a korszak.
McKennitt zenei látomásának különbözõségével jól megfér függetlensége, mellyel berobbant a zenei üzletvilágba. "Azt hiszem, az, hogy farmer- és vidéki környezetbõl jöttem, megtanított arra, hogyan lehetek sikeres a magam erejébõl. Nem esik nehezedre kreatív problémák megoldása, ha ilyen környezetbõl jössz. Ha valaki nagyon akar valamit, feltûri az ingujját és belevág."
Amikor McKennitt úgy döntött: itt az ideje az ipari intézményesülésnek, akkor aláírt egy különleges üzleti szerzõdést a Warner Grouppal. Ez az üzlet nagyon gyümölcsözõnek bizonyult, lehetõvé tette, hogy lemezei több mint negyven országban elkeljenek. A "The Visit"-tõl kezdve, a Warner lett McKennitt forgalmazója, ugyanakkor õ maga felügyel az alkotás és a reklám minden szempontjára.
Az egyetlen mûvésszel fémjelzett Quinlan Road közben megnyitotta második irodáját is, Londonban. Loreena ettõl kezdve szinte minden idejét London és Stratford közt ingázva tölti, millió dolgot figyelemmel kísérve, melyek nélkülözhetetlenek a zenei üzletben befutott nemzetközi karrierhez.
A kutatás-felvétel-turné ciklusok új fázisának
izgalmas kezdetekor McKennitt úgy értelmezi a karrier ívét,
hogy azért mélyed el a múltban, hogy ezáltal
a jövõre reflektálhasson.
"Rendkívül szerencsésnek tartom magam, amiért
képes vagyok rá, hogy tehetségem jármûvét
kíváncsiságom és képzelõerõm
üzemanyagával hajtsam. Ez lehetõvé teszi számomra,
hogy emberi mivoltunk nagyobb mélységeit tárjam föl,
és az emberi feltétel ily módon kézzelfoghatóvá,
jelentõségteljessé válik. Ez megtanított
arra, hogy miközben kollektív történelmünk
csúcspontján vagyunk, és a nap végére
nemcsak hogy többé-kevésbé ugyanazok voltunk
és vagyunk, hanem talán több dolog köt össze
minket, mint amennyi szétválaszt. Ez olyan erõ, melyben
hinnem kell."
LOREENA McKENNITT a "THE BOOK OF SECRETS"-rõl
PROLOGUE
A lemez dalai mozaikként kapcsolódnak össze, a különbözõ darabkákat sok helyrõl gyûjtöttem, és egyenként illeszkednek egymáshoz. Prológusom megírásához görög- és törökországi utazásaim adták az ihletet, valamint más utazók, akikkel kutatásaim során találkoztam. Ilyen felfedezés volt a VI. századi Moschos János, aki útiélményeit a görögországi Athos-hegytõl Bizáncig "A Spirituális Mezõ" c. könyvében írta meg. William Dalrymple mûvében, "A Szent Hegytõl"-ben a szerzõ újra bejárja Moschos útját az 1990-es években.
THE MUMMERS' DANCE
Egy hagyományos népszokás, a mímus zenei ábrázolása, melynek gyökerei megtalálhatók a faimád“ó népek körében, akik a valaha nagy kiterjedésû erdõkkel borított Európát lakták. A mímusok maszkot viseltek, szalagokkal és rongyokkal ékesítették ruháikat. Elõadómûvészek voltak, akik a falusi utcákon parádéztak a házak között, énekelve, zöld ágakkal hajladozva. Bár ezek az ünnepek látszólag hasonlók a mi Halloween-ünnepünkhöz, általában az év különbözõ szakaszaiban fordultak elõ, fõleg Újévkor és Május elsején.
A kórus és a dal utolsó versszaka egy eredeti Oxfordshire-i, abingdoni hagyományos mímus-énekbõl valók.
SKELLIG
E dal szövege egy VII. századi öreg ír szerzetes történetét beszéli el. Élete legnagyobb részét a mindentõl elszigetelt vallási közösségben, Skellig Michaelben töltötte, Írország nyugati partjainál, majd szerzetestársaival Európába utazik, talán Itáliába. A halálos ágyán szerzetestestvérére hagyja mûve folytatását: õsi szövegek másolását, egyúttal megõrzését.
Azoknak a ragyogó mûveknek bizonyítottan döntõ fontosságú szerepe volt abban, hogy a klasszikus ókori irodalom fennmaradjon Európában a Római Birodalom bukása után. Nehezen érthetõ tartalmuk ellenére a ránkmaradt kéziratok régi írásaik eleven személyességét mutatják számunkra. Számos profán bejegyzés a lapszéleken, a magányos szerzetes távoli szeretteinek szóló megjegyzések, kedves rajzocskák madarakról, egerekrõl és más kis teremtményekrõl.
MARCO POLO
Ezt a számot Marco Polo egzotikus utazásai ihlették. A XIII. századi velencei kereskedõ, Marco Polo valószínûleg selyem és fûszer felkutatásának reményében indult útnak, ám nemcsak kereskedelmi értékû árukkal tért haza: a távoli Keletrõl szóló történetei feltüzelték európai kortársai képzeletét. Miféle csodákkal találkozott utazásai során? Milyen új látnivalók, hangok hatottak rá? Utazására gondolva egy autentikus szufi dallamot ötvöztem saját dallamaimmal.
THE HIGHWAYMAN
Ez az én zenei foglalatom a híres elbeszélõ költõ, a staffordshire-i Alfred Noyes számára. Korai mûvei a XII. század hajnalán igen népszerûek voltak, nem csak irodalmi körökben, és nem csak költõtársai számára (pl. Swinburne), hanem minden társadalmi réteg olvasói körében is. Miközben folytak a felvételek a Real World Studiókban, rájöttem, hogy az egész Wiltshire-i vidéknek megvan a maga "útonállója" már két évszázada, és a táj buja, drámai szépsége tökéletesen illik Noyes költészetéhez.
LA SERENISSIMA
Ez a zene talán érzékeltet valamit Velence gazdagságából, és fantasztikus fényûzõ múltjából. Ilyen lehetett az a pillanat, amikor az ifjú francia király, III. Henrik látogatást tett a "Fenséges" városban, 1374-ben. Rendkívüli látványossággal kápráztatták el a fogadására: úszó boltívek, gondolázó üvegfúvók, akik üvegalakokat formáznak, míg elhaladnak, a kor legkiválóbb festõit bízták meg, hogy fessenek. Jan Morris elbûvölõen írja le ezt a jelenetet Velence c. könyvében. *
NIGHT RIDE ACROSS THE CAUCASUS
Murat Yagan önéletrajza, az "I Come From Behind Kaf Mountain" teljesen magával ragadott. Bevezetést írt a szufizmus világába, és ezt összekapcsolta egy lovagi gyakorlattal a távoli Kaukázus hegyvidékein. Ez arra késztetett engem, hogy további kutatásokat végezzek bizonyos szufi érzésekrõl: "A zene és a dal nem terem meg olyan szívben, melybõl eleve hiányzik."
DANTE'S PRAYER
Vonattal utaztam keresztül Szibérián 1995 decemberében. Bár az eredeti szándékom az volt, hogy magányra leljek, ami segít kidolgozni a témáimat és ötleteimet ehhez a felvételhez, azonban vonzott és eltérített az emberségnek az a mozgó tablója, mely az ablakom alatt elhúzott. Ugyanakkor léptem be Dante: Isteni színjáték-ának világába. Amikor visszatértem, valahogy úgy tûnt: mindazok a lelkek, akikkel találkoztam, szinte kísértenek engem; mintha valahogy Dante szavaihoz kapcsolódnának.
9/97
Maintained by the Quinlan Webminions
©1997 QR
* "...Visiting potentates or holy men have been welcomed. In 1374 Henry III of France sailed in on a ship rowed by 400 Slavs, with an escort of fourteen galleys, a raft upon which glass-blowers created fanciful objects from a furnace shaped like a marine monster, an armada of fantastically decorated floats circling all around, and a welcoming arch designed by Palladio and decorated jointly by Tintoretto and Veronese."
(Jan Morris: The Venetian Empire. A sea voyage. Harmondsworth, Middx. 1990, Penguin Books), pp. 11.