R mint ruis, azaz bodza:
A bodza (Sambucus) legközönségesebb gyomfaja kontinensünknek. gyógyhatásának tulajdonítható, hogy a magyar néphit szerint a sertéseket elkerüli a vész, ha az ólba bodzaágat szórnak. Más módon is varázsoltak bodzával állat-, főleg sertésbetegségek ellen. Talán a bodza egyetemes panacea volta az oka, hogy ezek ellenére is valóságos rettegés övezte. Az ördög, a gonosz lelkek, a boszorkányok fájának hitték. Német hiedelem szerint a boszorkány a bodzafát eteti, itatja, így nyeri tőle az erejét; az angolok azt hitték, hogy a boszorkányok bodzafává változnak, éppen ezért a bodzát a házba vinni tilos, bajt hoz a ház lakóira (vö. a másik “boszorkányfáról” a galagonyáról mondottakkal). A magyar nép úgy tartja, ha bodza nő a ház mellett, belecsaphat a villám. Általánosan elterjedt képzet, hogy Júdás is bodzafára akasztotta fel magát. A bodzafához fűzödő baljós képzetek oka, hogy a tizenharmadik 28 napos holdhónap fája volt (Júdás is Jézus és az apostolok közt az áruló 13. volt.) Ez a hónap egyben az év legsötétebb, az óév “haldoklásának” időszaka. A fát naptári helye a római Saturnalia ünnephez, és annak “ördögi” istenéhez, Saturnushoz köti. A faábécé említett másik változatában a bodza a Saturnaliákon főszerepet játszó magyal helyét foglalja el (trom - ez a bodza másik ír neve - a tinne helyett).A sertés, melyet bodzával kúráltak, Saturnus állata, a Saturnaliák áldozati, egyben ünnepi étke volt. A bodza további “boszorkányos” tulajdonságai: elsőként rügyezik a fák közül, májusban, pünkösd havában hozza fehér virágait, mint a galagonya, megdörzsölt levele “kénkőszagot” áraszt, lombja még decemberben is a fán zöldell - ezért is lett e hónap fája-, végezetül egyszerűen kiirthatatlan.