S mint saille fûz:
A vízkedvelõ fûznek (Salix) mintegy 70 faja él Európában. Magyar neve finnugor eredetû, a "fûz" igébõl származik (l. gör.héliké "fûzfa, hélix "csavart, hajlott"). Fonásra használják, legfontosabb hatóanyaga a lázcsillapító szalicin.
Az antikvitásban a halál- és holdistennõk szent fája volt. A bûbájos Holdhoz, a vizek planétaúrnõjéhez illik a vízparton élõ fûz. A fûzfa hónapja jórészt egybeesik a Bika havával (ápr.21/22 - máj.21.), amikor a Hold a csillaghit szerint varázsereje teljében van. Erre az idõre nagy boszorkányünnepek estek: nálunk Szent György, április 24-e, Nyugat-Európában május 1. vigíliája.
Nem véletlenül, mivel a fûzfát a hold-és halálistennõk utódainak tartott boszorkányok és tündérek fájának tartották (ang. willow, hol. wilg, ném. Weide, "fûz" az indoeurópai wel "tekerni" igébõl; ang.witch "boszorkány", wicked "gonosz", wicker "vesszõfonás"; ném.Willi, szl. vila "tündér")
A fûzfavesszõvel körültekert kõrisfanyelû nyírfaágseprût "boszorkányseprûnek" nevezték. Fûzfaágakból fonták olykor a kiszebábut más néven banyát vagy villõt (l. vila) akit a palóc lányok virágvasárnap vízbe hajítottak vagy elégettek.
Az európai néphagyományban a "szomorú fûz" a boldogtalan szerelem és a gyász jelképe. Ennek magyarázata részben a fa naptári helyében rejlik. A pogány Európában május és június elsõ fele - a régi parasztkalendárium böjtös és bõséges idõszakokat váltogató rendszerének részeként - a halottkultusz, az önmegtartóztatás jegyében telt el. Ebben az idõszakban tilos volt a házasságkötés és a szerelem minden formája.