T mint tinne, azaz magyal:
A magyal (Ilex aquifolium) Dél- és Nyugat Európa enyhe, nedves éghajlatú tájain honos örökzöld cserje. Fehér virágai júliusban nyílnak. Fényes, bőrnemű, karéjos és fogazottan szúrós levele, élénkpiros bogyója az angolszász világ jellegzetes karácsonyi dísze. Eredetileg Latium valamelyik ősi agráristenének a szent fája lehetett, mindenesetre a karácsonyi magyaldísz Róma télközépi Saturnália ünnepén és a római újévkor (jan.1.) szokásos magyaldíszítésre vezethető vissza. Ennek ellenére vagy éppen ezért szent keresztény jelképpé vált. Már angol neve is: holly (tk. "szúrós") áhítatot ébreszt. Holy ui. azt jelenti: "szent". Szúrós levele, mérges bogyója Krisztus szenvedéseinek szimbóluma lett, kiváltképp ír neve és a faábécében neki megfelelő, már a Bibliában is a kiválasztottak isteni bélyegének tekintett T betű kivégzőkereszthez (Tau-kereszthez) való hasonlósága miatt. Mivel örökzöld, és mert egykor Rómában a téli napforduló, majd karácsony idején vidította a lelkeket, Jézus újjászületését, ill. isteni halhatatlanságát is jelképezte. A magyal a természet megújulásának a jelképe volt az ír mondavilágban. A Gawain és a zöld lovag c. lovagi románcban a halhatatlan természet egy lovagi páncélba öltözött zöld óriás képében jelenik meg karácsonykor Athur király udvarában, egyik kezében magyalággal, a másik kezében pallossal. Az elképedt lovagoknak különös alkut ajánl: akinek van mersze hozzá, háromszor lesújthat a pallossal az ő nyakára, cserébe azonban egy esztendő múlva ugyane próbát a vállalkozónak is ki kell állnia. Gawain elfogadja a kihívást, és első suhintásra lecsapja a zöld lovag fejét, aki azonban a jelenlevők legnagyobb megdöbbenésére hóna alá kapja, s Gawaint alkujukra emlékeztetve távozik. Graves a mondát az éven uralkodó mitikus ikerkirályok hatalomcseréjével magyarázza, mondván - amiképpen a "d" betűnek a "t" az ikerpárja, azonképpen foglalja el a naptárban a tölgy helyét a magyal (egy régi balladában mely Sir Gawain házasságát énekli meg, Arthur király a mennyasszonyt egy tölgy és egy magyal közt pillantja meg = az időszaki királyok ugyanazért a nőért vetélkednek). Másfelől a magyal lovag (ang. Holly Boy, Holly King) alakja a római Saturnáliák téli napforduló körüli időszakának (dec. 17-23.) "bolond királyára" a magyaljogarú Rex Saturnalisra emlékeztet, aki uralma lejártával, dec. 24-én reggel jelképesen elveszítette a fejét. Hóhéra egyben utóda a rákövetkező év végének időszaki királyjelöltje volt. A "kivégzés" úgy mehetett végbe, hogy a zöld lombokba öltöztetett "elítélt" a feje fölé tartott egy botra tűzött maszkot, azt csapta le a hóhér tréfás hűhó közepette. Frazer a német időszaki király május 1-jei "kivégzését" írja le így. A kivégzés ugyan játék, de a szenvedés igazi; az angolok a májusi zöldembert tüskés galagonyaágakba, a karácsonyi zöld lovagot szúrós magyallombba öltöztették. Graves szerint a tinnével rokon kelta dann/tann általában "szent fát" jelentett, Galliában "tölgyet", a germánoknál viszont "fenyőt". A magyalnak már csak a tinne név okán is köze lehet a germán Tiw (skandináv Tyr) istenhez, Mars (Silvanus) megfelelőjéhez (Mars napját, keddet az angolok őutána Tuesdaynek, a németek Dienstagnak nevezik). Az istent a déli germánok Ziunak hívták, s ez a név szintén az indoeurópai dyaus szóra megy vissza (vö. gr. Zeusz, germán Donar). Egy másik faábécé-változatban a "t" betűnél bodza szerepel (ír trom "bodza").