C mint coll, azaz mogyoró
A nyírfafélék családjába tartozó, augusztusban termõ mogyoró (Corylus) magja kívánatos csemege, régente vesszõit pálcának gyûjtötték; a víz- kincs- és tolvajkeresõk “varázsvesszeje” is rendszerint villás mogyorófavesszõ volt. A mogyoró hónap a néphitben a kígyók hava volt. A mogyoró - mint a kígyó is - a hagyományban bölcsességjelkép. E tekintetben nálunk a dió a megfelelõje. Eleink a mogyorót termékenységjelképnek tartották. A dió ebben is a rokona. Ez utóbbit pl. a zsidók afrodiziákumnak tartották, a latinok pedig a házasságkötéssel hozták vallásos kapcsolatba. Ennek is jelképes oka lehetett; talán az, hogy a héjának két fele oly szorosan összeforrt. A népdal is “diófa levelin termett” szerelemrõl énekel, a szólás pedig úgy tartja, a vadházasságban, tiltott szerelemben élõk”diófa alatt esküdtek”. Dió és mogyoró egy idõben érnek, így sokszor a népdalokban is együtt szerepelnek:
“Ne higyj a legénynek,
A tüzes lelkének,
Mert meg tudja csalni
Gyermekit embernek.
Zörgõ mogyoróval,
Csattogó dióval,
Selyem szalagjával,
Sûrû hazugsággal.”