P mint PEITH vagy NG mint NGETAL azaz kányabangita, ill. nád: .

A kányabangita (Viburnum opulus) a bodzafélék családjába tartozó mérsékelt égövi cserje. Élénkpiros bogyója késõ õsszel, novemberben érik.. A faábécé viszonylag újabb keletû betûje, az eredeti nád helyére került. Nincs is nagyon mit mondani róla, annál inkább a nádról. A nád szinten novemberben érik a nádvágó kasza alá.Az ókorban nádból készültek a nyílvesszõk a Földközi-tenger mentén, ezért is illik a nád a novemberhez, lévén a nyíl a Skorpió (okt. 24-nov.22.) és a Nyilas (nov.23-dec.22.) havának jelképe. Nád volt eredetileg az egyiptomi fáraó jogara, ez volt a királyság jelképe a keleti mediterráneumban. A görög mitológiában Pan egyszer megkívánt egy Szürinx nevû szüzet, aki csak úgy tudott elmenekülni elõle, hogy náddá változott. Pan nem tudta megkülönböztetni a többi nádszáltól, ettõl dühbe gurult és vaktában egy csomót levágott. Ezekbõl készítette az elsõ nádsípot (pánsípot). A nádleány alakja máig él a meseirodalomban (A nádszál kisasszony, A nádi kisasszonyok),  ahol az ilyen típúsú mesék tündérei a nádszellemek. A szerelmi népköltészetben a nád a hûtlen kedvest és a nõi szeméremszõrzetet is jelképezi. "Bolondság volt nádhoz bízni, Mely fel szokott szépen nõni, De mihelyt szél kezdi fújni, Mindenfelé kezd hajolni." "Tisza szélén nevelkedtem a nád közt, Derék legény lett belõlem a lány közt."