Az ír-kelta faábécé szerint az õszi napéjegyenlõség (szept.23.) szent fája a fehér (ezüst) vagy rezgõ nyár (E = eadha). A fûzfafélék családjába tartozó nyárfák (Populi) rendkívül gyorsnövésûek, vízparton alkotnak ligeteket. A mi õsi nyár szavunk jelentése is: mocsár, nedvesség - a fa élõhelyére utal. Hiedelmi szerepet naptári es élõhelye , valamint a fekete nyár fajának vérvörös színe magyarázza. Az õszi napéjegyenlõség a hanyatló Nap félesztendejét felezi, ekkor haladja meg az éjszakák hossza elõször a nappalokét. E napnak ezért gyászos a hangulata. Mivel a természetes folyóvizek határt szabnak a jövés-menésnek, a víz egyetemes határjelkép volt, az élet-halál mesgyéjének is a jelképe. A vízkedvelõ fák így lettek a sorsfordulók szimbólumaivá (a nyár mellett a nyír es az éger, más fanaptárakban a "temetõi" fûz is a fordulópont fája.) Régi ábrázolásokon a napéjegyenlõséget világos és sötét, fehér es fekete egyensúlyával jelezték. A fehér nyár sötétzöld színû, de fehér fonákú levele miatt lehetett a naptári fordulat jelképe. Már az ókorban is nyárfa volt az õsszel meghaló Héraklész naphérosz fája. Elterjedt hiedelem szerint Krisztus keresztjét is nyárfából ácsolták, rettenetében azóta is remeg a levele. A balti néphit úgy tartja, hogy a fekete nyár fáját az ördög vére festette pirosra. Az ír koporsókészítõk nyárfavesszõvel mérték meg a holttestet. A magyar néphitben a nyárfa a halált, a fekete gyászt jelképezi.