A Közel-Keleten, Délkelet es Közép-Európa déli részén õshonos, szeptemberben beérõ szõlõ valósággal fává nõhet. A legnagyobb ismert "szõlõfa" törzse a 45 m hosszúságot is meghaladja. A bogyóiból sajtolt és erjesztett nedûnek köszönhetõen a búza mellett évezredek óta a legfontosabb növényi jelkép (lat. vita=élet, vitis=szõlõ), az õsz, az õszi napéjegyenlõség és a szeptember hónap szimbóluma. Egyiptomban Osiris istennek, a görög-római világban Dionüsszosz-Bacchusnak szentelték. A Biblia a szõlõ elsõ ültetõjének Noét teszi meg. Hármójukat más motívum is összekapcsolja. Nemcsak Noé, a másik kettõ is "hajós" volt. Az összefüggés oka, hogy a "vízözön", az esõs évszak õsszel kezdõdik a mediterráneumban, csakúgy mint a szüret. Az ókori Közel-Keleten az õszi napéjegyenlõség körüli újhold újév, ill. félévkezdõ ünnep volt, amikor a szõlõ és a bor istenének képmását újhold alakú bárkán hordozták körbe. Egyébként szõlõ szavunk török eredetû, és egyszerûen csak bogyós gyümölcsöt jelentett.