(Hypericum perforatum), szentjánosfû
Johanniskraut
St John's wort
Nagyhatású gyógynövény, ma különösen depresszióûzõ hatásáért örvend nagy megbecsülésnek. A keresztény néphit szerint Krisztus keresztfája alatt nõtt ki, öt szirma és vörös nedve Krisztus sebeire és vérére emlékeztetnek. Egyik neve, a Fuga demonum ("a rossz szellemek futása") arra az õsi hitre utal, hogy e növénnyel elûzhetõk a rossz szellemek, feloldható az ördöggel való szövetség. Így a növény leveleit boszorkányperekben is felhasználták, levét a kínvallatás elõtt a boszorkányokra csepegtették, hogy feloldják az "ördöggel kötött szövetségét" és vallomásra kényszerüljön.
A leveleken látható kis lyukacskákat az ördög mûvének tartották: tûvel szurkálja ki a leveleket, hogy kiszedje belõle varázserejét.
A Szent János/Iván-napon szedett orbáncfûvirágokat a ház ablakának, kapujának vasrácsaira fonták, így védekezve villámcsapás ellen. Ugyanez a cél érhetõ el a Szent János-napon font koszorúval, amit felhajítottak a ház tetejére, közben szent mondások ismételgetésével. Ugyanakkor a tûzvésztõl és a rossz szellemektõl is megvéd ez a szertartás.
Másik elõnye a növénynek, hogy kincseket lehet vele felkutatni. A kincsek õrzõi, a rossz szellemek ugyanis megfutamodtak attól a kincskeresõtõl, aki orbáncfüvet hordott magánál. A walesiek hite szerint Tûz és Víz ideális kombinációja, ezáltal a napforduló legszentebb növénye.