Még
ha nem is gyújtunk gyertyákat, nem húzunk varázsköröket,
akkor is élhetünk wicca-módon. Az életünk önmagában
is az Istennõnek és az Istenségnek szentelt rituálénak
tekinthetõ.
Mégis
sokaknak okoz nehézséget hétköznapi életük
spirituális természetének felfedezése. Elkábulunk
a szmogtól, felületes szórakozásainktól, társadalmi
csapdákba esünk, otthoni életünkben és munkahelyünkön
egyaránt, mélybe húznak a számlák és
egyéb köznapi tényezõk, amíg csak föl
nem tesszük a kérdést: vajon érzünk-e egyáltalán
valamit spirituálisnak? A megoldás nem kifejezetten spirituális:
lényege, hogy a pusztán fizikai erõkre és tárgyakra
irányított fókuszt finoman áthelyezzük a mindenségben
rejlõ, lényegi, spirituális természetre. Így
akár a mosogatás is spirituális élményforrássá
válhat: a víz elemi erejének megtapasztalásával.
A munkavégzés kiváló lehetõség a többi
ember energiájának átérzésére. Az
udvar takarítása fontos leckéket tanít nekünk
az évszakokról. A tanulás, iskolába járás
remek gyakorlat tudatosságunk csiszolására, és ha
a leckéket is spirituális szemszögbõl nézzük,
megvilágosodáshoz is vezethetnek. A wicca egyszersmind átsegíthet
minket a nehéz idõszakokon. Hogy eljuthassunk és ihassunk
a béke, harmónia forrásából, elõször
is meg kell értenünk, hogy a wicca nem korlátozódik
rituálékra, imára és mágiára. A wicca
nem csak vallás, a wicca életmód.
Ha mindennapi
életünk részévé kívánjuk tenni
a wiccát, nincs más teendõnk, mint a wicca-alapelvek gyakorlati
alkalmazása. Az alábbi javaslatoktól esetleg teljesen eltérõ
értelmezéseid is lehetnek.
Naponta legyen
legalább öt perc "megszentelt idõd". Ebben az öt
percben gondolj egyszerûen a wicca-szerepben betöltött helyedre,
életedre, vagy foglalkozz olyan valamivel, ami közvetlen vagy közvetett
módon kapcsolatban áll a wiccával.
E listát
bõvítheted, átértelmezheted magad számára.
Miközben észreveszed, hogy a wicca egyre jobban áthatja mindennapi
életed, úgy aktivizálódik egyre több erõd
a megszentelt idõdben.