LucaLucadecember 13.
(12 nappal Karácsony és a kelta Yule elõtt)
Luca 304 körül élt Syracusában.
lux ~ szeme világa
Középkorban vált európai kultusszá. Vakok, szemfájósok, utcanõk, (bordélyba akarták vitetni.), menyasszonyok (Krisztus menyasszonya) védõszentje. Tûvel, hegyes szerszámmal dolgozók (tõrrel torkon szúrták, de nem halt meg, amíg fel nem vette az utolsó kenetet).
Róma: az esemény megünneplését a jeles nap elõtti holdtöltekor, a hónap idusán kezdték el.
A Gergely-naptár elõtt (Julianus-naptár) ez volt az év legrövidebb napja.
Skandináv szokás: svéd hajadonok a fejükön égõ gyertyakoszorúval ünneplik a fény visszatérését, zenés ébresztõ.
A Szent Luca-alak a sötétség miatt átalakult Luca-boszorkánnyá.
A bûbájosok, boszorkányok, rontások ellen úgy
védekeztek, hogy Luca elõestéjén minden ajtót,
ablakot zárva tartottak a gonosz ellen. A kulcslyukba dugott fokhagyma,
a bal ajtófélfába vágott kés és a
keresztbe állított söprû is elriasztotta õket.
Egyes vidékeken fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak
ajtajára, s közben mondogatták: "Luca, Luca, távol
légy!" A seprûket is eldugták a boszorkányok
elõl. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni
nem volt szabad, nehogy a kölcsön a boszorkányok kezére
kerüljön.
A naphoz fûzõdõ hiedelmek fõleg naptári jellegûek,
és fõleg a tyúkok termékenységvarázslatához
kötõdnek (jóslás, tiltás, mágia)
(Pl. tilos varrni, mert "bevarrják a tyúk fenekét");
éjjel 12 órakor megbökdösik a tyúkokat piszkafával,
hogy jól tojjanak; a gazdasszony minél többet üljön
napközben, hogy a kotlók is jó ülõsek legyenek.
A legények hajnalban elindultak végigjárni az ismerõs házakat. Általában szalmát, fadarabot vittek magukkal. Erre rátérdeltek és elõadták termékenységvarázsló, mágikus szövegüket:
"Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,
Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,
Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!
Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,
Annyi csirkéjük legyen, mint a fûszál,
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!"
Ajándékba tojást kaptak, de ha nem, akkor fenyegetõzni kezdtek: "Egy csirkéjük legyen, az is vak legyen!" A szalmát a gazdasszony a tyúkok alá dugta, a vendégeket a konyhában ültette le, és úgy tartották, szerencsét hoz a tyúkokra, ha aznap legény érkezik elsõnek a házhoz.
Tányérban, meleg helyen búzát csíráztatott e naptól kezdve a gazdasszony. Volt, ahol gyertyát vagy pohárban égõ mécsest is tettek a búza közepébe. Jó jelnek számított, ha a búza Karácsonyra szárba szökkent (30-40 cm).
Luca-napján hat vöröshagymát félbevágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak a belsejébe. Attól függõen, mennyire eresztett levet egy-egy fél hagyma, következtettek a jövõ év hónapjainak csapadékosságára.
Lucától Karácsonyig minden nap megfigyelték az idõjárást, abból következtettek a következõ év hónapjainak idõjárására.
Tollat tettek a pogácsákra, és akié megperzselõdött,
az közeli halálra számíthatott.
A jövendõbeli neve is kiderült a pogácsákba belesütött
nevekbõl. Ugyanezt a célt szolgálta a
LUCACÉDULÁK készítése is: 12 cédulára
férfineveket írtak, Luca-naptól Karácsonyig minden
nap tûzbe dobtak egyet, és amelyik utoljára maradt, az mutatta
a leendõ társ nevét.
"Lassan készül, mint a Luca széke...", tizenkét napon keresztül mindig dolgoztak rajta egy keveset, hogy Karácsonykor az éjféli misén a templomban ráállva megláthassák, ki a boszorkány, akik ezen az éjszakán szarvat viseltek. Utána gyorsan el kellett égetni a széket, nehogy elverjék a gazdáját a rajtakapott boszorkányok. Az is védett ellenük, ha a hazavezetõ úton mákot szórt el a szék gazdája - a boszorkányok ugyanis kénytelenek voltak összeszedni, és addig meg lehetett menekülni tõlük.
Ha az ágak Karácsonyra kizöldültek, a lány hamarosan férjhezment. :-)
Lucina: római szülésistennõ, terhes anyák, vérfolyás (vö. Luca anyja, a 12. évben gyógyult meg)
~ Diana, ~ Nyilas hava