Szarvas

A szarvas a bõség, a termékenység jelképe. Az évenként lehullatott és újranövesztett agancsa révén egyetemes jelkép: -az örök megújulás, újjászületés szimbóluma.

A regölés és a hozzá kapcsolódó rítusok alapján a csodaszarvas a téli napforduló égboltjának jelképe. A csodaszarvas szarvai közt a Nap, majd az azt helyettesítõ gyertyák a megújuló, újjászületõ fényt jelképezik, egyben a hosszú életet, a halhatatlanságot szimbolizálják. A regösénekek pogány, csillaggyertyás agancsú csodaszarvasa keresztény vonatkozásban a karácsonykor megszületõ Krisztussal azonosul. A felhõbõl alászálló szarvas tehát égi követté válik - Krisztust jelképezi. A mitikus csodaszarvas a magyarságnak új hazát mutatott, a csodafiú szarvas, vagyis Jézus Krisztus az égi hazát nyitotta meg István királynak.
Ebbõl is kitûnik, hogy a régi pogánykori szokásokat átszínezték a keresztény vallás elemei.

(Balogh Júlia: Szent Mihály havától Kisasszony haváig.)