Kezdőoldal | Fellépéseim


 
             
     

"Ki tudja merre ... "

Mihalik Kálmán
(1896. Oravicabánya - 1922. Szeged)

Ünnepi megemlékezés
a Székely Himnusz zeneszerzője
halálának 80. évfordulóján

Szeged, Belvárosi Temető, 2002. szeptember 6.

             
     
 
             
     

 
             
     

Mihalik Kálmán sírja Szegeden, a Belvárosi Temetőben.
A kopjafához támasztva az eredeti, 80 évvel ezelőtti temetésen
elhelyezett kereszt látható

 
             
     

 
             
     
 
             
     

 
             
     

Az alkalmat Horváth István Károlyné, a Mihalik Alapítvány kuratóriumának elnöke nyitotta meg. A jelenlévők köszöntése után Takács Éva székely népviseletben székely népdalt adott elő, majd Szakács Attila, a Szegedi Erdély-Kör korábbi elnöke és a Mihalik Alapítvány kuratóriumának tagja a kilenc évvel ezelőtti első megemlékezés alkalmával mondott szavaival kezdte megemlékezését:

 
     
   

"Jogos az örömünk, hiszen 71 év után végre méltó emléket állíthatunk a Székely Himnusz zeneszerzőjének, annak az erdélyi menekültnek, akinek mindössze 26 évet adott meg a sors. Ez a rövid idő is elegendő volt arra, hogy maradandót alkosson." Mihalik Kálmán életútjának ismertetése mély hatást tett a jelenlévőkre.
 
             
     

Harai Pál erdélyi kanonok az anyaországon kívül élő magyarok nehéz sorsát, a magyarságukhoz, a szülőföldjükhöz való határtalan ragaszkodását, érzelemvilágát mutatta be. "Két himnuszunk lett! Gazdagabbak lettünk? Rettenetesen gazdagok vagyunk!" "Mihalik Kálmán fájdalmát a Himnuszba kiöntötte, és most énekelik nem csak a székelyek, hanem a nem székelyek is" - mondta a kanonok úr, majd nemzeti színű szalaggal átkötött fa dobozból erdélyi földet vett elő, amelyet a sírra szórtak.

 
             
     

Gyulay Endre püspök úr megemlékezését így kezdte: "Az anyaföld megérkezett a szegedi földhöz, úgy gondolom, méltó emlékezés ez a mai nap. Az anyaföldön kívül szükségképpen egy nemzethez tartozik a zászló, az anyanyelv és a himnusz. A Székely Himnusz belekiáltás a világba, hogy figyeljenek fel erre a maroknyi népre, nézzék meg szenvedését és gyötrelmeit, és tudjanak feléjük fordulva - vagy így, vagy úgy - valamilyen segítséget nyújtani." Külön büszkeség a szegediek számára, hogy ez a Himnusz Szegeden született.  
             
     

Gyulay Endre püspök úr szavai után Bartis Ildikó marosvásárhelyi művésznő Szabédy László versét mondta el, majd Takács Éva székely népdalt adott elő.

Ezután koszorúzás és a virágok elhelyezése következett. A megemlékezés a Székely Himnusz eléneklésével ért véget. A jelenlévők meghitt baráti beszélgetése hosszasan elhúzódott.

A Mihalik életutat jelképekkel ábrázoló kopjafa a Domaszéken lakó székely fafaragó, Gál Imre munkája.

 
             
             
     
 
             
      Mihalik Kálmán sírjának helye a Szeged Belvárosi Temetőben  
             
       

 
             
   

   
   
 

Székely Himnusz
Szöveg: Csanády György
Zene: Mihalik Kálmán


Csanády György sírja

   
   
   

 


 

Kezdőoldal | Fellépéseim


 

Takács Éva
nepdal@altavizsla.hu