(Ld. Mágia)
A
modern boszorkányközösségek fõleg az angolszász
országokban terjedtek el nyilvánosan. De wiccának lenni
egyáltalán nem jelent közösséghez tartozást,
egymagában is lehet gyakorló wicca valaki. A természet
változásaihoz igazodva, az évszakok, a hold járását
követve tartják rituáléjaikat. Nem építenek
templomot, hisz az egész Földet szentnek tartják. A rituális
tért körrel jelölik ki. A kör belseje megszentelt
terület Samhaintõl Imbolcig, a körön kívüli
terület pedig Ostarától Lammasig.
A megszentelt
körön belül két fõ tevékenységet
végeznek: áldozást és mágikus praktikát.
Az áldozás a fõ ünnepnapok legfontosabb mûvelete.
Ilyenkor az ideillõ mítosznak megfelelõ rituális
dráma, tánc, éneklés, ünneplés és
mulatozás köszöntik a jeles napot.
A mágikus
praktika inkább a kisebb napokhoz, Esbatokhoz
kötõdik. Lehetnek pszichikus gyógyító
folyamatok, energia-összpontosítás és - irányítás
pozitív célok érdekében, a coven-tagok
egyéni spirituális fejlõdése céljából.
Az
áldozás, tanítás vagy mágikus praktika befejeztével
az Úrnõ és az Úr áldását kérik
étkeikre, italaikra. Ezután a kört megnyitják, és
megszûnik a hely megszentelt volta.