A lenyugvó nap kelta istene, sok kelta alapítású város névadója (Lyon: Lugdunum; Laon, Leyden, Carlisle: Caer Lugubalion, és még talán London is: Lugh-dunum Lugh városa). Egyes mítoszok szerint Bel fényisten fia vagy unokája, mások szerint Arianrhod gyermeke. Feleségül vette Blodeuwedd-et, más néven a Virágleányt.
Mint a napistenek általában, õ is több istenség vonásait hordozza magában: Sokoldalú-nak, "Mindenhez értõ"-nek (Samhioldánach) nevezett hadisten (Mars), halálhordozó (Saturnus), a mûvészetek, mesterségek patrónusa, kereskedõ, költõ, dalnok és mágus (Mercurius) egyszemélyben. És nem utolsó sorban gabonaisten is. Amikor a gabonát betakarítják, megemlékeznek a benne rejlõ isteni szellemrõl, aki hitük szerint ilyenkor együtt hal meg a levágott gabonával, azért, hogy új kenyér formájában újjászülessen, ugyanakkor a föld számára is megadja a pihenés, majd a tavaszi újjászületés lehetõségét is az örök körforgásban.
Késõbb csökkent jelentõsége, ill. más hõsök kerültek helyébe: Cúchulain/Finn, Szent Mihály, Szent Patrik. A néphitben Lugh-chromain-ként, azaz "Kis hajlott hátú Lugh"-ként és a Leprachaun alakjában maradt fönn.
Az írek elõtörténetében volt egy nép,
a Tuatha De Danann, akik elfoglalták a szigetet nem sokkal Mil fiai,
vagyis a kelták érkezése elõtt, és harcoltak
az uralomért a sziget õslakosaival, az egylábú óriásokkal,
a fomoriakkal. De Danann királya, Nuada (Núaha) vitéz harcos
volt, ám egy csatában tõbõl levágták
a karját. Élethû ezüst mûkarral pótolták,
ám ezek után Nuada nem vezethette többé népét,
lévén a királynak tökéletesnek és feddhetetlennek
kellett lennie. Új királyt kellett hát választani.
Ki legyen az utódja? A Szép Eochaid-t (Johi-t) szemelték
ki, egy Elotha nevû De Danann asszony fiát. Anyja sohasem árulta
el neki, hogy valójában egy fomori elõkelõ az apja.
Azzal a kikötéssel koronázták meg az ifjút,
hogy ha a népnek nem fog tetszeni, le kell mondania a trónról.
Az új király egyre elfogultabb lett az ellenséggel, a fomoriakkal,
a Tuatha De Danann-nép pedig fellázadt ellene, és õ
bele is egyezett a trónfosztásba, csak azt kérte, hadd
uralkodhasson még hét esztendeig. (Idõt akart nyerni tudniillik
újdonsült barátainak, hogy kellõképp megerõsödhessenek.)
Szerencsére amikor a fomoriak már épp elérték
erejük teljét, akkor Ezüstkarú Nuada csodás gyógyuláson
esett keresztül. Eljött hozzá egy varázsló, Miach
(Miá), visszaillesztette a levágott kart eredeti helyére,
mormolt néhány varázsigét, és íme,
a kar három nap alatt teljesen visszaforrt! Mintha sohasem vágták
volna le! Nuada visszanyerte trónját, Eochaid pedig átpártolt
az ellenséghez.
A király visszaiktatási ceremóniája nem sokkal a
híres-nevezetes moyturai Második Csata elõtt zajlott, amelyben
Tuatha De Danann népe megütközött a fomoriakkal. Ekkor
Lugh isten megjelent Tara falainál és bebocsájtást
kért.
- Ki vagy te és mit akarsz? - kérdezte a strázsa, nem túl
barátságosan.
- Mondd meg Nuada királynak, hogy itt a Hosszúkarú Lugh!
Vezess a király elébe, mert segíteni akarok neki!
- Aztán tudsz-e valami mesterséget? Tara várába
csak olyanok tehetik be a lábukat, akik valamiben a legkiválóbbak!
- Megfelelek én neked, te strázsa: mesterségem ács.
- Elmehetsz hát, van már ácsunk.
- Megfelelek én neked, te strázsa: mesterségem kovács.
- Elmehetsz hát, van már kovácsunk.
- Megfelelek én neked, te strázsa: mesterségem vitéz
harcos.
- Elmehetsz hát, van már harcosunk.
Így folytatták a replikázást, a strázsának
semmi nem felelt meg, holott Lugh hosszan sorolta azokat a mesterségeket,
amikben még járatos: hárfás, dalnok, varázsló,
haditudós, pohárnok, lakatos és orvos. Mindhiába.
Végül így szólt Lugh az õrhöz:
- Kérdezd meg hát királyodat, van-e olyan embere az udvarban,
aki mindezekben egyaránt járatos. Ha igen, nincs keresnivalóm
Tarában.
Amint Nuada király meghallotta e szavakat, kiküldte legjobb sakkjátékosát
a tarai fõkapuhoz, hogy hívja ki a betolakodót egy játszmára.
Lugh csúfos vereséget mért rá. Ekkor végre
beengedték õt a várba, és õ lett a harcosok
vezére a csatában, amikor megütköztek Eochaid-val és
a fomoriakkal, és fényes diadalt arattak. Lugh megmentette egy
sebesült ellenséges kapitány (Bres) életét,
cserébe az megtanította õt szántani, vetni és
kaszálni.