A taoistákhoz
hasonlóan a wicca-hit szerint is egy nemek fölötti, megnyilvánulatlan
isteni õsprincípium polarizálódott, nõként
(jinként) és férfiként (jangként) jelent meg
az univerzumban. Épp ezért kultuszuk középpontjában
egy egyenrangú isteni pár áll. E pár megnyilvánulása
végtelenül sokféleképp jelenik meg a különféle
népek mitológiáiban, de lényegükben azonosak.A
mai kultusz követõi mégis inkább a Nagy Istennõt
tisztelik elsõsorban, ennek oka a kompenzációra
való törekvés, az évszázadok óta tartó
maszkulin egyistenhit ellensúlyozására.
A kései
neolitikum idején Európában, Észak-Afrikában
és a Közel-Keleten meglehetõsen homogén vallási
rendszer uralkodott, középpontjában a mindenható anyaistennõvel.
Mint tudjuk, e korban mindenfelé matriarchátusi rendben éltek
az emberek. A fennmaradt kultikus tárgyakból következtethetünk
az akkori anyaistennõ jellegére. Fõ attribútuma
a termékenység.
Késõbb
az elsõ földmûves népek letelepülésekor
a termékeny Földanya-kultusz került elõtérbe.
Gaia istennõ újra feléledt mai kultúránkban,
jelezve a veszélyt, mely nemcsak magát a Föld bolygót,
hanem egész létünket fenyegeti a környezeti pusztítások
tarthatatlansága következtében.