A kelta év utolsó negyedének kezdetét jelzi. A három aratóünnep közül az elsõ. (A másik kettõ: Mabon és Samhain.). A most kezdõdõ ciklus vége az, amikor behajtják a nyájat a mezõkrõl.
Nehéz ráhangolódni, de a nyár végét és az õsz kezdetét jelzi. Persze, az augusztusi nap még forrón süt, ám a nappalok már észrevehetõen rövidebbek, az éjszakák hûvösebbek, a nappali árnyékok hosszabbak - az õsz már a kertek alatt lopakodik.
A görög mitológiában Démétér, a gabonaistennõ ilyenkor kezdi el kétségbeesetten keresni leányát, Perszephonét, akit Hádész rabolt el az alvilágba fondorlatos módon.
A keltalakta vidékeken ilyenkor érett be a termés, ekkor kezdték el a gabonát learatni, a termést betakarítani.
Az ünnep a nyári napforduló utáni 40. napra esik, hagyományosan augusztus 1. (ill. a kelta szokásoknak megfelelõen: július 31. napnyugtával kezdõdik az ünnep). A nap legfõbb istensége Lugh.
A hagyomány úgy tartja, e nap Lugh halálának ünnepe (ne felejtsük el: a kelta világkép szerint a halál egyben újjászületés is, tehát a temetési szertartás gyász- és örömünnep is egyben.) Valójában azonban nevelõanyja, Taillte halálának megemlékezésére rendelte el a napisten. Taillte vagy Tailtiu a Fir Bolg nép királyának, Mag Mórnak a leánya, késõbb a nép királynõje volt, és Tuatha De Dannan népének köszönhette halálát, akik legyõzték népét, õt pedig arra kényszerítették, hogy irtsa ki nekik a bregi erdõt, hogy ott vethessenek. A királynénak ez túl nehéz feladat volt, gyönge teste nem bírta és belehalt. A legenda szerint egy nagy domb alatt égették el holttestét, a dombot elnevezték róla és itt tartották Írországban az elsõ Lughnasadh-ünnepet. (Tailtean - Telltown, Meath tartomány - alig 15 mérföldnyire Tarától, a Nagy Király székhelyétõl) A fesztivál ürügyén törzsi találkozókat tartottak, sokan összegyûltek, cserekereskedelmet folyattak, lóversenyeket, atlétikai versenyeket, különbözõ játékokat és mesterségbeli versenyeket és szertartásokat rendeztek, valamint nagy lakomát tartottak a nyári aratás elsõ terméseibõl. Az ünnep eredetileg tizenöt napon át tartott. Az utolsót 1169. augusztus elsején tartották, az utolsó Nagy Király, Ruraigh Ó Conchobar uralkodása idején.
Ezért az írek ma is Taillte-játékok néven
tartják az ünnephez kötõdõ szertartásokat.
A játékok egyik eleme a Taillte-menyegzõ: az ifjú
jegyespár jelképes házasságot kötött,
- egy lyukas kövön át fogták meg egymás kezét
- ami vagy "egy évig és egy napig", vagy a következõ
Lammasig tartott. Ekkor eldönthették, hogy folytatják a kapcsolatot,
vagy - õsi kelta szokás szerint - ugyanazon a helyszínen
háttal állnak egymásnak és eltávolodnak,
vagy másképp: egyszer megkerülik egymást, így
vetve véget a jelképes Taillte-házasságnak. Ezek
a próbaházasságok egészen a XV. századig
érvényben voltak.
Más brit hagyományok augusztus 6.-ra teszik az ünnepnapot, asztrológiai megfontolásból: e nap régi idõk óta "erõpont" a zodiákuson, az Oroszlán szimbólumával.
Az ünnep a középkorban a Lammas (Loaf-mass) nevet kapta, ennek jelentése: cipó-mise, és a keresztény kenyérszentelés szertartására utal, amikor az elsõ aratásból sütött cipókat hagyományosan megszentelték. Szokás volt e napon vásárokat is tartani, amik leginkább a társkeresés, kapcsolatteremtés célját szolgálták.
*ejtsd: Lúnaszá; a gael nyelvben augusztust is jelenti .