PALATINUS, 1997
Ez az asszonyok ideje
Indián életünk
Valami bölcsebb nálad
A jó életről
Gyermekek, mily becsesek
Dalaink ereje
Az asszonyi varázserő
Ismerni az Életet -nem félni a Halált
A fordulat ideje
INDIÁN ÉLETÜNK
Az idõk kezdetén a szeretetbõl jöttünk. Mindnyájan egymás rokonai voltunk. A legendáink olyan idõkrõl szólnak, mikor beszélni tudtunk az állatokkal, s az állatok megértettek minket, meg tudtuk értetni magunkat egymással. Valamikor az idõk során már nem engedelmeskedtünk a parancsoknak, az egyetemes törvénynek, ezért többé nem értettük egymás szavát. S így egyre távolabb kerültünk a szeretettõl.
Vickie Downey, Tewa
A régi idõkben megismerték a titkos szertartásokat, kimentek, s böjtöltek. Ez csak a férfiak szokása volt. A férfiakat több mindenre megtanították, mint az asszonyokat, de az asszonyok ott ültek, s hallgatták mit beszélnek az öregek, s így tanultak õk. Manapság, amikor már alig akad férfi, aki ismeri ezeket a dolgokat, az asszonyok õrzik tovább a hagyomá nyokat. Ha õk nem sajátították volna el, ha nem csenték volna el maguknak ezt a tudást a férfiaktól, valószínûleg teljesen feledésbe merült volna...
Agnes Cypress, Seminole
Immár öregasszony lett belõlem. A bivalyok s a feketefarkú õzek kihaltak, s a mi indián hagyományaink is csaknem kipusztultak. Néha magam is alig tudom elhinni, hogy valaha én is a hagyomány szerint éltem.A kisfiam a Fehér Ember iskolájában nõtt fel. Tud könyvet olvasni. Van egy farmja, s állatai vannak. A mieink között õ a vezér, segít nekünk a Fehér Ember útját járni.
Az én fiam jó hozzám. Már nem földkunyhókban lakunk, hanem kéményes házban, s a fiam felesége tûzhelyen fõz.
De én nem tudom elfelejteni a régi hagyományokat.
Nyáron gyakran felkelek napkeltekor, s kilopózkodom a kukoricaföldre. S ahogy ott kapálok a kukoricaföldön, énekelek a kukoricának, úgy mint gyerekkoromban. Senki sem törõdik ma már a mi kukoricaföldjeinkkel.
Néha esténként ott üldögélek, s nézem a nagy Missourit. Ahogy lemegy a nap, lassan leszáll az alkony a víz felett. Az árnyakban úgy tûnik, mintha újra indián falunkat látnám, ahogy a földkunyhókból felfelé kavarogva száll a füst. S a folyó zúgásában hallom a harcosok kiáltásait s a kisgyermekek kacaját, ugyanúgy, mint régen. Csakhogy ez nem több egy öreg asszony álmánál. S megint csak árnyakat látok, s hallom a folyó zúgását. Peregnek a könnyeim. A mi indián életünk, tudom, örökre a múlté.
Waheenee, Hidatsa
Amikor a hopi férfiak kimennek a kukoricaföldre aratni, elõször letörnek egy kis kukoricát- ezek a kis kukoricák a kisgyerekeket jelképezik.
A férfiak a kisbaba-kukoricát vigyázva hazaviszik, ahol már várja õket az anya. Minden anya megáldja a kis kukoricát, s aztán gyengéden belefekteti a kukoricás kosárba. Csak ezután mehetnek vissza a férfiak a többi kukoricát leszedni.
A kukoricát az asszonyok oltalmára bízzák; mindig is élõlényként kezelték a kukoricát. Az asszonyok így szóltak hozzá, akár az ember fiához, így beszéltek: "Nézzétek meg ezt a csodálatos kukoricát, nézzétek, milyen pompás színe van! S mennyi kukoricaszem van rajta!" A hopi indiánok a kukoricát közeli rokonnak tartották - úgy, mint északnyugaton a lazacot; mi a Lazac Népének tartottuk magunkat. A préri-indiánok hasonló szoros életközösségben éltek a bivallyal.
Janet McCloud, a Tulalip törzsfõnök
Mások helyett dolgozom. Megpróbálom védeni azokat a növényeket, amelyeket még mindig felhasználunk, azt a vizenyõs területet, ahol még mindig bölcsõnek, szoknyának, szandálnak való anyagot gyûjtünk. Ez nehéz munka. Még a rendõrség sem tudja megvédeni a területünket. Ezért olyan nehéz nekem egymagamnak védeni ezt az egész területet.
Azt mondják az emberek: nem esik az esõ, szárazság van. Istenem, ha összegyûjtenék az én könnyûimet, bizony nem volna szárazság.
Annyi könnyet hullattam, hogy azzal még a Santa Ynez folyót is megáraszthattam volna, hogy hozza vissza a régi idõket, a Nagyapám világát.
Juanita Centeno. Chumash
A régészek, a múlt vallatói meg akarják találni az indiánok lakta terület határát. Az indiánok nem ismertek határokat. Szabadok voltak.
Jobb szeretném, ha csillagos égbõl lenne a házam teteje, s a föld lenne a padlója, inkább élnék egy fa alatt, s kosarat fonnék vagy tenném, amit mindig tenni szoktam. Egyetlen kívánságom, hogy szabadabbak legyünk, s kimehessünk a dombokhoz és a hegyekhez, hogy ott eltölthessünk egy napot. Csak azért, hogy visszaidézzük annak emlékét, milyen volt, amikor még ott éltünk.
Juanita Centeno, Chumash
Ha végighajtok egy úton, gyakran eszembe jut: "Milyen lehetett itt száz évvel ezelõtt?"
Ha elmegyek a Niagara-vízeséshez, ott ülök és arra gondolok: "Kétszáz ével ezelõtt, ha indiánok jártak erre, egyszerûen leültek egy fára vagy a partra, s nekem most betonon kell ülnöm." Mindenütt csak épületek. Képzeld el, mennyivel szebb volt minden, mielõtt mindezt ide építették.
Minden reggel kijövünk ezen az ajtón, s Föld Anyára lépünk, tudjuk, hogy ez mindig megmarad nekünk. Azért járhatunk a Földön, mert tudjuk, hogy nem a miénk... A mi feladatunk, hogy vigyázzunk rá.
Jill, Seneca
Én mindig azt mondom, amit szívem szerint igaznak tartok. Errõl van szó. Ha ezt mindenki megértené, tudnák, hogy érzem magam. Ha más emberek megõriznék kultúrájukat, s aszerint élnének továbbra is, ismernék ezeket a dolgokat.
Néha azt mondják rólam, megint indiánt játszom. Ó, de szomorú is ez! Nem hiszem, hogy indiánt játszom, vagy úgy kellene viselkednem, mint egy indián asszonynak. Indián vagyok. Ilyen vagyok. Az vagyok, aki vagyok. És büszke vagyok.
Mary Leitka, Hoh
Erõs, hatalmas asszonyok vagyunk. Pók-Asszony erõs volt, Elsõ-Asszony erõs volt, Changing Woman nélkülözhetetlen volt.
A hagyományunk felszabadíthat bennünket ez alól a korlátozó kultúra alól. Keljünk át a kölcsönkért kultúrák folyóján!
Hadd éljünk egyetértésben s együttmûködésben!Navajo indián asszony
Egy népet nem lehet leigázni addig, amíg asszonyaik szíve ellenáll.
De azután mindennek vége.
Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik, bármilyen erõsek is legyenek fegyvereik.Cheyenne szólás
Az Idõ Tüze vagyok én,
Végtelen Oszlop, amely túlél
a Halálon,
Egy legyõzhetetlen nép támasza vagyok.
Eltévedt harcosok Vezérlõ Csillaga vagyok,
Tízezer haldokló gyermek Anyja vagyok én,
Az Idõ Tüze vagyok én -
Indián Asszony vagyok!Niki Paulzine
© CopyLEFT ANdi, 1998. — Licensed under GPL