PALATINUS, 1997
Ez az asszonyok ideje
Indián életünk
Valami bölcsebb nálad
A jó életről
Gyermekek, mily becsesek
Dalaink ereje
Az asszonyi varázserő
Ismerni az Életet -nem félni a Halált
A fordulat ideje
A FORDULAT IDEJE
Most ismét fordulat idejét éljük, az idõ megérett a változásokra. Az asszonyok felismerik az ellenséget. Keresik az igazságot. Fiatal nõkkel beszélnek, s elmondják nekik, hogy a megerõszakolásnak nincs köze a szeretethez, sem az örömhöz. A férfiak ezáltal csak hatalmukat próbálják biztosítani - amolyan elavult hatalmat.
Az asszonyok újra megtanulják, mire való a testük, hogyan védjék meg önmagukat, s elmondják, mi a véleményük az igazságról, az alkoholról, a fogamzásgátló tablettákról és a szégyenérzetrõl. Igazságra, támogatásra és szeretetre vágynak, keresik azoknak a körét, akikhez csatlakozhatnának.Nootka indián asszony
A fekete zsinór a halál zsinórja. Mindazon asszonyok emlékét jelképezi, akik a szelíd erõk védelmében haltak meg - jelképezi a fehér asszonyokat, akiket boszorkányként elégettek, a fekete asszonyokat, akiket rabszolganõként elhurcoltak, a sárga asszonyokat, akiket megnyomorítottak, s mint egy terméket áruba bocsátottak, a barna asszonyokat, akiket megerõszakoltak és testüket betegségekkel fertõzték meg, s akiket meggyilkoltak.
A gyöngyök mindegyike egy-egy különlegesség. Minden szemnek külön varázsereje van. A halálzsinór mindegyik végén négy gyöngyszem van, mert a négy tökéletes, igaz szám. Ha a halálzsinór cipõfûzõ lenne, akkor is az lenne, ami: az összes elõttünk járó asszonytestvérünk emléke.
Nootka indián asszony
Az emberek csaknem úgy éltek, ahogy meg volt írva. Csaknem. És az asszonyok szövetsége erõs volt. A szövetség minden asszony számára nyitva állt, törzsi hovatartozására, korára, társadalmi helyzetére, politikai rangjára vagy gazdagságára való tekintet nélkül.
Egyetlen asszony sem vásárolhatta meg a szövetséghez való tartozás jogát. Egyetlen asszony sem örökíthette át a szövetségben betöltött helyét. A szövetség minden tagját maga a szövetség választotta ki, s meghívásos alapon válhatott valaki taggá. Meghívás alapján még rabszolganõk is lehettek a szövetség tagjai. Tulajdonosaik nem tagadhatták meg tõlük a belépés jogát, nem akadályozhatták meg az összejöveteleken való részvételüket, és nem tilthatták a szertartásokon való részvételt sem, mert a szövetségnek igazi hatalma volt, s mindenütt tiszteletben tartották.
A szövetségben lévõ asszonyok feladatai közé tartozott a leányok nevelése is. Játékosan, dalokkal, legendákkal és példák útján tanították õket. Megtanították a leányokat testük ápolására, beavatták õket a testi örömszerzés titkaiba, s ránevelték õket, hogyan tiszteljék magukat és testük biológiai funkcióit. Elmagyaráztak nekik mindent, amit a terhességrõl, a szülésrõl és a gyermekápolásról tudniuk kellett.
De egyszerre csak fejére fordult a világ. . . Különös férfiak jöttek. Olyanok, akik soha nem beszéltek asszonyokkal, akik soha nem ettek, soha nem háltak és soha nem nevettek együtt asszonyokkal. Olyan férfiak jöttek, akik dalolás és tánc közben, kacagáskor és szerelem idején komor képet vágtak. Ezek a férfiak azt állították, hogy az asszonyok szövetsége boszorkányok gyülekezete.
"Nem tûrhetitek, hogy egyetlen boszorkány is életben maradjon", így prédikáltak, de az emberek nem hagyták, hogy a szövetség asszonyait megöljék.A papoknak kislányokkal kellett beérniük. A lányokat elvitték a falvakból, iskolákba járatták õket, úgyhogy nem olyan asszonyok nevelhették s taníthatták õket, akik elmondhatták volna testükrõl az igazságot. Az iskolában arra nevelték õket, hogy mellüket elszorítsák, karjukat, lábukat el kellett rejteniük. Fiútestvéreiknek sosem nézhettek a szemébe, lesütött szemmel a földet kellett nézniük, mintha valami szégyellnivalójuk lett volna. Ahelyett, hogy megtanulták volna, hogy testük havonta egyszer szent, azt mondták nekik, mocskosak. Ahelyett, hogy a vérzés idején visszavonulhattak volna az arra kinevezett házba, ahol meditálhattak, imádkozhattak, a holdtöltét s testüket ünnepelhették volna, arra tanították õket, hogy betegek, kötõt hordjanak, s viselkedjenek betegek módjára. Azt is mondták nekik, hogy soha nem szabad testi vágyaik feltörõ hullámainak engedniük, soha nem élvezhetik ezt az érzést, mert bûnös dolgok ezek.
Ha azután a lányok visszatérhettek falujukba, értelmük annyira megmételyezõdött, szellemük annyira megbomlott, lelkük úgy beszennyezõdött, hogy az asszonyok szövetségének tagjaiként már nem jöhettek számításba.
A fiúkat is elhurcolták. Õket pedig arra tanították, hogy a nõk piszkos, bûnös teremtmények, akik a férfiakat eltérítik a jó útról. Azt tanulták, a nõknek nincs saját véleményük, ésszel nincsenek különösebben megáldva, s csak azért vannak a világon, hogy a férfiakat szolgálják.
Nem kellett hozzá egy generáció, s a feje tetejére fordították a világot, az ész és az igazság ködbe veszett, s csaknem teljesen odalett.
Nootka asszonyszövetség hagyománya
A hagyomány szerint a férfiak és a nõk egyenlõk voltak, a törzs fennmaradása ugyanúgy függött a nõtõl, mint a férfitól. Az asszonyok feladata, a gyermeknevelés ugyanolyan fontos volt, mint a férfiaké, a vadászat, s a harc, mert a gyermekek jelentették a jövõt, a törzs továbbélését... Az indián asszonyok mindig is abban az egyenrangú helyzetben voltak, amiért a fehér asszonyok harcoltak.Opal Cahune, Salish
© CopyLEFT ANdi, 1998. — Licensed under GPL